A Földön, a természet által életre hívott megannyi képződmény hever szerteszét, legyen az pl. a Mariana-árok az óceán fenéken, vagy maga a nagy Mount-Everest. Magabiztosan és szilárdan hírdetik, hogy semmiképp sem ajánlatos fél vállról venni azt, ami úgy ivódott be a köztudatba, hogy kétes a hírneve; Ezesetben az egyik nagyon mély, a másik nagyon magas;
Végletek... Ellentétek...
De ide vehetünk példának néhány méltán elhíresült épületet is: Eiffel torony, Colosseum, vagy a Stonehange és sokegyéb híres kőrakás - mind-mind kapcsolhatóak egy városhoz, egy utcához, egy képhez, egy emlékhez.
Amiről Én szeretnék szót ejteni most, az - elhihetitek - a Tóci Eiffel tornya és Colosseuma egyben;
Az alfa és az omega találkozása; Egy szelet, ...mit szelet: keresztmetszet!!! Egy olyan összetett 'valami', ami egyszerre Véglet, Ellentét, Emlék.
Szögezzük le azért mindjárt az elején, hogy az ökoturizmus túráinak sorában ne nagyon keressük ezt a tájelemet, mert ugye Lillafüredre sem azért megy az ember, hogy a ku_va hosszú túra úton elfáradjon, henem mert egyszer látni azért kötelező; Na ezt mondjuk nem kötelező, sőt...
Fehér erkélyek - 10 emelet - folyasók és liftek. Nincs különbség egy átlagos betonház és a Tócóskert abszolút leghírhedtebb és legzüllöttebb épülete, a Derék 22 között. Vagyis évekkel ezelőtt nem volt különbség... mára azonban k_rváradenagyon van!

Ó, ha a falak beszélni tudnának! Volt idő, mikor hangos gyerekzsivaly töltötte meg a folyasóit, a levegőben friss süteményszag áradt szerteszét, egy frissen festett piros lift lágyan duruzsolt a munkából hazafelé tartó fáradt családfő alatt, aki a hosszú folyasóra belépve fogadhatta a felé szaladó kisfiát.
Pontosan tudom, hogy ezt látták a falak, mert Én voltam az a kisfiú. A 6. emeleti folyasót évekig koptattam a műanyag kerekes dömperemmel, és háromkerekű piros kisbiciklin 'motoroztam' fel és alá, a szomszédok legnagyobb örömére (műanyag kerék feat. némi játszóteres kavics) ...ahogy telt az idő, itt pattant el pár évesen az első cigaretta P.Sanyi barátommal (eredménye: egy leégett szemöldök, mert nem tudtuk, hogy szívni is kell begyújtáskor), a legnagyobb bukások biciklivel (váltás háromról két kerékre), lopott puszik a ház mellett a homokozóban (nyugi, lánytól) és stb. Csínyek ezek, semmi több, de ettől eltekintve nyugodt volt a hely, mindenki ismert mindenkit, és hangos szó nem nagyon szállt a folyasókra, ami meg volt, az az ajtók mögött maradt...
Élet-mérföldkövek sokasága... DE: ami volt, elmúlt. Az idő kavicsos műanyag kereke megállíthatatlan.

Minigarzon. Ha pontos akarok lenni, akkor ez a megfelelő szó a lakások kinézetére és méretére. Kis fürdőszoba vs. WC 'tú-in-ván', konyhának semmiképp sem nevezhető főzőfülke, kis folyasó - az elmaradhatatlan beépített szekrényekkel - és a ház lelke, 1 azaz egy darab szoba, egy egész normális méretű erkélyel kombinálva;
Komolyan éreztem némi depressziót, amikor később lakást váltottunk, és elhagytuk a pici de barátságos emeletes-játszóteret. A költöztető ZUK ablakából bánatosan néztem a folyasók üveg-ablakából felém integető virágokat (mályva volt - mert ha nem Tócóskert lenne a Tóci neve, akkor biztosan Mályvakert - mindenhol az a kib_ott mályva... azóta is...)

Teltek az évek: lakók jöttek, lakók mentek - ahogy az a panel-telepeken lenni szokott. Ez a rend.
Azonban a korábban már olyan sokszor emlegetett hipertér, a Kristálytükör, talán pár bejárati ajtó és biciklitároló, hogy-hogy nem - meghasadt; Történt ugyanis, hogy egy szemléletváltás következett be a várost irányító közgyűlésben (vagy csak sokat nézték a Schindler-listáját?!) ma sem világos teljesen, de az addig kisgyermekeseknek, új házasoknak fenntartott kis "mályva-palota" hetek alatt a putri és a börtön között ingázó etnikum tagadhatatlan gyűjtőhelye lett, bérlakás - átmeneti lakás, vagy tudomisén milyen címszó alatt; Az ittlakók gyorsan és biztosan átmentették a családjaikat a frissen kész Tócó-völgy udvaraiba... (a Völgyről később hosszabban is szólok, mert van mit...)
Ez volt a 22 szám 89'-e! - egy afféle Tóci rendszerváltás, ami egyes területekre soha nem fog eljutni a gettón belül, ide azonban atombombaként robbant be! Irmagnak magadt ott pár 'fehér' család, akik csak kapkodták a fejüket, hogy "-Úristen, fussak vagy erkélyről ugorjak, hogy leérjek reggel az utcára?!" (elhatárolódom a Tócósban is aktívan jelenlévő faji ellentétektől, de ami tény, az tény - barátaim) Itt a golyóálló mellény az újsághoz jár... A "Kinyílt a bicska a zsebemben" - mondás pedig, errefelé nem divat, tekintve hogy itt el sem rakják a késeket.

"Lehunyja kék szemét az Ég; lehunyja sok szemét A Ház!"

A falak lassan megkoptak, megjelentek a házra azóta is oly jellemző égetett kapcsolók, csak néha felvillanó neonok, semmitmondó tag-ek a falakon, firkált liftek, falba karcolt okosságok, masszív vizelet-szag és megszürkült erkélyek, amikről már a mályva is hiányzott...
Mint amikor egy gyertya kihuny: ellebbent a varázs - a DerékHuszonkettő varázsa - és beköltözött a helyére a félelem és reszketés, és valami keményen felfelé nyomuló.. nem is tudom: aktív-társadalmi-hányinger?! Legutóbb arrajártomban az első gondolatom (az utolsó is) annyi volt, hogy jelen állapotában a Fűrész bármely részét forgathatták volna benn...
Kis forrás-kutatást végeztem a napokban, és egy ott lakóval beszélve félmosolyal nyugtáztam, hogy volt idő, amikor a 3-4-5. emeleten biztonsági őrök vigyázták a rendet nappal és főleg éjjel. (Csak a miheztartás végett jegyzem meg, hogy olyanok, akik a LOKI meccseken szoktak biztosítani, nem Mr.rövidlátó-sánta szandál-zoknis Béla bá' a Rossmann-ból) A környéken ma már parancsba kapják az iskolából hazafelé egyedül járó kisiskolások, hogy: "...jövetben kerüld el a nagy fehérerkélyes házat, tudod; vagy irgumburgum; De ha ott sétálsz el kisfiam, lehet oda lesz az új mobiltelefon...ejnyebejnye..."

Ha leszáll az este a mi szeretett lakótelepünkre, és talán mégis betévedek a kék-kanyar (erről is később részletesebben post-olok majd) házai alá, és onnan kiérve szemben találom magam a hírhedt fehér erkélyekkel, lassítok - egy pillanat nosztalgia - de amint meglátom a sötétben megcsillanó fehér szempárokat a bejárat előtt (és hidd el - olvasó - csak a szemek fehérek), sóhajtva tovább sietek.
Érzem: már nem vagyok itthon...

És ha nevezetességekkel példálóztam az elején, akkor hadd vonjak párhuzamot: a Derék 22 a Tócóskert Bermuda-háromszöge! Itt tűnnek el a dolgok nyomtalanul, legyen az jókedv, remény, vagy tárgyi dolgok; Szokták mondani: "Az a ház elátkozott hely, lehet a Kedvencek temetőjére épült..." - és valóban... Egy dolgot azonban nem tudott eltűntetni bennem: az emlékeket.
De ha még párszor arra lesz dolgom, lehet kiverik a fejemből azt is... :P

u.i.: halkan jegyzem meg, hogy nem túl rég egy édesanya jobbnak látta, ha a 22 egyik sokat látott ablakából alá hullajtja kisgyermekeit, majd Ő is utánuk 'indul' - erre mondta a Kontroll-ban a Professzor: "... a környezetének produktuma..." R.I.P

Képek:

 

kapcsolódó link: www.origo.hu/itthon/20070702-megolte-ket-gyermeket-is-az-ongyilkos-no-debrecenben.html