Szerintem minden tócóskerti ismeri a Holló László sétányon levő bolt és a posta melletti "kispiacot". Nem tudom hogy ki hogy hívja, nálunk családban az mindig kispiac volt. Na ez az a létesítmény, aminek sosem lett volna szabad megszületnie, de ha már megszületett, akkor azonnal fel kellett volna gyújtani a picsába és sóval behinteni a helyét. Alapból gyűlölöm a piacokat meg mindent ami azzal jár, (rohadó káposztalevelek és raklapok szanaszét, "lófaszttessék"-et óbégató árusok, cekkerrel bénázó nyugdíjasok, meg egyáltalán, az összevissza, céltalanul és kiszámíthatatlanul lófráló emberek) de ezt a piacot a többinél is jobban utáltam.
Hogy miért? Kezdjük talán a kinézetével. Az addig rendben van, ahogy az az egész lakótelep kinéz (illetve nincs rendben, de ezt most hagyjuk) de ez a piac mindenen túltett. Eleve rohadt szűk a plebs részére fenntartott tér, mivel a standok a két oldalon túl közel vannak egymáshoz. Az egésznek egyfajta nyomornegyed kinézete volt csúcsidőben, illetve olyan hangulata, mintha jönne a világvége, és a plebs még utolsó erejével egymás torkának ugorva megpróbálná magának bespájzolni amit be lehet, függetlenül attól, hogy lesz-e valaha szüksége rá, avagy sem. A Totális Armageddon (így, nagybetűvel) kezdete. Aztán persze a nyitvatartási idő elmúltával lekushadt a nép, és boldogan vitte haza a sok kacatot, amit összeszedett. Természetesen a szemét mindig ott maradt, ahogy minden piacon szokás. Széttört raklapok, szanaszét dobált rothadó zöldségek és gyümölcsök, mindenféle műanyag és nejlonszármazék. Nesze neked, hulladékgazdálkodás, mi magyarok így csináljuk. Otthagyjuk, mint kutya a szarát. Az meg külön gyönyörű, ahogy az árut szállító kisteherautókkal odaparkoltak a fűre, amivel teljesen szétbaszták a füvet, és csak dagonya maradt a helyén.
Következő érvem: borzalmasan szar helyre rakták, mivel közvetlenül a posta mellett volt. Én egy időben elég sokat járkáltam postára (gyűlölöm a postát is) mert anyámnak minden rezsije csekkes fizetéssel ment (ja igen, a csekket is gyűlölöm) és sokszor én mentem el befizetni. Én tényleg csak a postáig akartam eljutni, de a random kóborló tömegen rohadt nehéz volt átverekednem magam. Egy idő után meguntam és rendszeresen átvágtam a füves területen, de ott meg állandóan a sarat és a kutyaszart kellett kerülgetnem (ja igen, kulturált kutyatartás a Tóciban, ez is megérne egy külön bejegyzést). Szóval ezt a piacot a postától jóval messzebb kellett volna lerakni, mert így a postára igyekvők szívtak. Ja várjunk csak, helyesbítenék: ezt a piacot SOHA SEHOVA SE KELLETT VOLNA LERAKNI!
Aztán beszéljünk a piacon feltalálható árukról. Az addig még oké, hogy lehetett zöldséget kapni, bár semmi értelmét nem látom, mivel ott van a piac mellett a bolt, oda meg úgyis be kell menni, akkor már megveszem ott a zöldséget, nem? Persze tudom, kell az illúzió a panel népének, hogy háztájit vesz. Háztáji a nagy lófaszt. De ez az árufajta még talán oké is lenne, viszont a többi az már nem. Ott vannak pl. a ruha- és cipőárusok. Nevetségesen gagyi koppintások tömkelegét lehetett itt megtalálni (Hike, Reobek meg ki tudja még milyen hitvány márkák, írjátok meg kommentben), amiket jóérzésű ember meg sem vesz, illetve fel sem vesz. Mondjuk felvenni is csak az első mosásig tudja, mert vagy összemegy, vagy kifakul. A cipő meg úgyis leszakad a lábáról 2 hét után. Aztán meg viszi vissza garanciás cserére. Ööö, mi, garancia? Ahhahahhahaha, na az itt nincs, ez a Tóci kispiaca, baszod! Aztán van még egy rakás lom, kacat, mindenféle szar kihányva a pultokra, amit rosszarcú embertársaink próbálnak ránksózni. Én pl. egyszer egy ilyen rosszarcú, iszonyat dagadt nőtől vettem egy 90 perces magnókazettát. Az egy dolog, hogy kb. 10 percig ott álltam mint egy darab szar (kis hülyegyerek voltam még), mert valami barátnőjével trécselt, mire végre odanézett és megkérdezte mit kérek. Megvettem a kazettát aztán már fordult is vissza trécselni, viszont rábaszott, mert átvágta magát a visszajáróval és így nemhogy a kazettát is elhoztam, de még én kaptam 500 Ft-ot pluszba :) Nem is adtam vissza, ugyanis ahol ilyen pocsék a kiszolgálás ott jár a tanulópénz. Aztán mikor hazavittem a kazettát, kiderült, hogy már van rajta valamilyen számítógépes adat (ki emlékszik még a C64-es kazetták idegesítően sípoló hangjára?). Persze, új kazetta, mi? Nagy szart az :) Mondjuk igaz, hogy nem kérdeztem, hogy új-e, de gondoltam ilyen helyen ez evidens. Hát nem az. Egyébként a kód nem C64 volt, vagy ha az is volt, az én szalagos egységem számára ismeretlen fejállással, úgyhogy nem találtam rajta semmi használható adatot.
És jöjjenek végül az abszolút kedvenceim a témában, a piac nyitvatartási idején kívüli látogatók: a csövesek. Jártatok már arra nyitvatartási időn kívül? A csövesek vitték a kis kannásborukat, szépen leültek (mit leültek, lefetrengtek) a pultokra aztán szépen megitták a kis tütükéjüket, odahugyoztak, meg odaszartak aztán mint akik jól végezték dolgukat, léptek tovább. Na persze, én meg arról a pultról vegyem meg a zöldséget, ahol a csöves a szaros-hányásos kabátjában fetrengett. Köszi fiúk, értjük a viccet, de én inkább máshol venném meg a zöldséget, nincs harag, ugye?
Sajnos egy időben anyukám is rá volt gajdulva erre a piacozásra, szentül hitte, hogy pl. a tojás ott sokkal jobb, mint a boltban, de persze kétszer annyiba is került, hogy érezze a paraszt: itt ő meg van ám becsülve, ez nem mindennapi tojás. Nekem annyi szerepem volt ebben, hogy én voltam anyukám málhásszamara, magyarul menni kellett utána és vinni az ordenáré hatalmas szatyrot. Nem egyszer vesztünk össze ott a piacon mert én megmondtam neki hogy ezt a sok faszkalapot én nem bírom itt körülöttem. Egyszerűen idegesített, hogy egyesek összevissza tébláboltak, mások megálltak a piactér kellős közepén beszélgetni, megint mások a biciklijüket tolták be erre a szűk helyre, a balfaszabbak meg elejtették a szatyrukat, aztán ott szedték össze a sok szart ami kiborult. Totális agyhalál, én mondom nektek. Az ilyen helyeket el kell kerülni jó messzire, illetve vállalkozó szelleműek fel is gyújthatják. Egyébként én biztos vagyok benne, hogy ennek az egész létesítménynek nem a vásárlás volt a célja, hanem a lakótelepi pletyózás. Mindenki ott találkozott az ismerőseivel és ment az egymás kibeszélése, természetesen szigorúan csak a másik háta mögött.
Kedves olvasók, nagyon rég jártam arra, úgyhogy írjátok meg nekem: létezik még ez a borzadály?
