Tócóskert

A múlt héten V.I. debreceni lakos, beceneve "Cigány", a magyar amatőr pornó Rocco Siffredi-je állt a buszon – munkából tartottam hazafelé -, mellettem egy hely üresen maradt, kérdi, leülhet-e? Ruházata szakadt volt, piszkos, mocskos és lyukas.

Mivel zenét hallgattam, bólintottam, így leült a mellettem lévő szabad székre. Iphone a kezemben, számot váltottam, ami hiba volt, mert egyből elkezdte sasolni a telóm, szúrós tekintettel. Akkor már gondoltam, hogy hiba volt kézben tartani a telót, mert szemet vetett rá a kis köcsög (iszonytatóan büdös szag áradt belőle, megjegyzem). Gyorsan átgondoltam, mi van a zsebemben, sajnos csak kulcscsomó (szemkiszúrásra mondjuk alkalmas), a svájci kisbicskám otthon maradt épp aznap.

Utaztam már egyszer vele, úgyhogy tudtam, hol kellene, hogy leszálljon. Nem szállt le. Végül is az jutott eszembe, hogy illedelmesen megkérem, hogy engedjen ki, beállok az ajtóba, mintha le akarnék szállni. Így is tettem, majd ő is felállt. Következő megállónál úgy tettem, mint aki le akar szállni, viszont a tényleges leszállókat magam elé engedtem, és "Cigány" is leszállt, én pedig utaztam tovább.  Szerencsére sikerült elkerülnöm az esetleges konfrontálódást. Úgy voltam vele, hogy csak úgy, simán nem adok oda neki SEMMIT, ha ütésváltásra kerül a sor, akkor arra kerül a sor. Legalább dolgozzon egy kicsit. Amúgy örülök, hogy túljártam az eszén, de nem akarom még egyszer látni, mondanom se kell.

V.I.-t, és rossz hírnevét gyerekkorom óta ismerem. Aljas, sunyi, gátlástalan alak. Ismerősömet évekkel ezelőtt hátulról ütötte arcon, nem szemtől szembe.

Mostanság amatőr pornófilmekben bukkan fel, magát - mint a poszt elején írtam, a magyar Rocco-ként tartja számon ("Művészet ez..."). Nem tudom, mennyit kap egy-egy csaj, hogy ennek a faszát leszopja, de így szag alapján, kinézet alapján azt kell mondjam, hogy a világon nem kellene lenni annyi pénznek, hogy egy ilyen igénytelen, tróger, büdös emberforma állattal bármilyen ribanc is seggbe baszassa magát…

Szerintem minden tócóskerti ismeri a Holló László sétányon levő bolt és a posta melletti "kispiacot". Nem tudom hogy ki hogy hívja, nálunk családban az mindig kispiac volt. Na ez az a létesítmény, aminek sosem lett volna szabad megszületnie, de ha már megszületett, akkor azonnal fel kellett volna gyújtani a picsába és sóval behinteni a helyét. Alapból gyűlölöm a piacokat meg mindent ami azzal jár, (rohadó káposztalevelek és raklapok szanaszét, "lófaszttessék"-et óbégató árusok, cekkerrel bénázó nyugdíjasok, meg egyáltalán, az összevissza, céltalanul és kiszámíthatatlanul lófráló emberek) de ezt a piacot a többinél is jobban utáltam.

Hogy miért? Kezdjük talán a kinézetével. Az addig rendben van, ahogy az az egész lakótelep kinéz (illetve nincs rendben, de ezt most hagyjuk) de ez a piac mindenen túltett. Eleve rohadt szűk a plebs részére fenntartott tér, mivel a standok a két oldalon túl közel vannak egymáshoz. Az egésznek egyfajta nyomornegyed kinézete volt csúcsidőben, illetve olyan hangulata, mintha jönne a világvége, és a plebs még utolsó erejével egymás torkának ugorva megpróbálná magának bespájzolni amit be lehet, függetlenül attól, hogy lesz-e valaha szüksége rá, avagy sem. A Totális Armageddon (így, nagybetűvel) kezdete. Aztán persze a nyitvatartási idő elmúltával lekushadt a nép, és boldogan vitte haza a sok kacatot, amit összeszedett. Természetesen a szemét mindig ott maradt, ahogy minden piacon szokás. Széttört raklapok, szanaszét dobált rothadó zöldségek és gyümölcsök, mindenféle műanyag és nejlonszármazék. Nesze neked, hulladékgazdálkodás, mi magyarok így csináljuk. Otthagyjuk, mint kutya a szarát. Az meg külön gyönyörű, ahogy az árut szállító kisteherautókkal odaparkoltak a fűre, amivel teljesen szétbaszták a füvet, és csak dagonya maradt a helyén.

Következő érvem: borzalmasan szar helyre rakták, mivel közvetlenül a posta mellett volt. Én egy időben elég sokat járkáltam postára (gyűlölöm a postát is) mert anyámnak minden rezsije csekkes fizetéssel ment (ja igen, a csekket is gyűlölöm) és sokszor én mentem el befizetni. Én tényleg csak a postáig akartam eljutni, de a random kóborló tömegen rohadt nehéz volt átverekednem magam. Egy idő után meguntam és rendszeresen átvágtam a füves területen, de ott meg állandóan a sarat és a kutyaszart kellett kerülgetnem (ja igen, kulturált kutyatartás a Tóciban, ez is megérne egy külön bejegyzést). Szóval ezt a piacot a postától jóval messzebb kellett volna lerakni, mert így a postára igyekvők szívtak. Ja várjunk csak, helyesbítenék: ezt a piacot SOHA SEHOVA SE KELLETT VOLNA LERAKNI!

Aztán beszéljünk a piacon feltalálható árukról. Az addig még oké, hogy lehetett zöldséget kapni, bár semmi értelmét nem látom, mivel ott van a piac mellett a bolt, oda meg úgyis be kell menni, akkor már megveszem ott a zöldséget, nem? Persze tudom, kell az illúzió a panel népének, hogy háztájit vesz. Háztáji a nagy lófaszt. De ez az árufajta még talán oké is lenne, viszont a többi az már nem. Ott vannak pl. a ruha- és cipőárusok. Nevetségesen gagyi koppintások tömkelegét lehetett itt megtalálni (Hike, Reobek meg ki tudja még milyen hitvány márkák, írjátok meg kommentben), amiket jóérzésű ember meg sem vesz, illetve fel sem vesz. Mondjuk felvenni is csak az első mosásig tudja, mert vagy összemegy, vagy kifakul. A cipő meg úgyis leszakad a lábáról 2 hét után. Aztán meg viszi vissza garanciás cserére. Ööö, mi, garancia? Ahhahahhahaha, na az itt nincs, ez a Tóci kispiaca, baszod! Aztán van még egy rakás lom, kacat, mindenféle szar kihányva a pultokra, amit rosszarcú embertársaink próbálnak ránksózni. Én pl. egyszer egy ilyen rosszarcú, iszonyat dagadt nőtől vettem egy 90 perces magnókazettát. Az egy dolog, hogy kb. 10 percig ott álltam mint egy darab szar (kis hülyegyerek voltam még), mert valami barátnőjével trécselt, mire végre odanézett és megkérdezte mit kérek. Megvettem a kazettát aztán már fordult is vissza trécselni, viszont rábaszott, mert átvágta magát a visszajáróval és így nemhogy a kazettát is elhoztam, de még én kaptam 500 Ft-ot pluszba :) Nem is adtam vissza, ugyanis ahol ilyen pocsék a kiszolgálás ott jár a tanulópénz. Aztán mikor hazavittem a kazettát, kiderült, hogy már van rajta valamilyen számítógépes adat (ki emlékszik még a C64-es kazetták idegesítően sípoló hangjára?). Persze, új kazetta, mi? Nagy szart az :) Mondjuk igaz, hogy nem kérdeztem, hogy új-e, de gondoltam ilyen helyen ez evidens. Hát nem az. Egyébként a kód nem C64 volt, vagy ha az is volt, az én szalagos egységem számára ismeretlen fejállással, úgyhogy nem találtam rajta semmi használható adatot.

És jöjjenek végül az abszolút kedvenceim a témában, a piac nyitvatartási idején kívüli látogatók: a csövesek. Jártatok már arra nyitvatartási időn kívül? A csövesek vitték a kis kannásborukat, szépen leültek (mit leültek, lefetrengtek) a pultokra aztán szépen megitták a kis tütükéjüket, odahugyoztak, meg odaszartak aztán mint akik jól végezték dolgukat, léptek tovább. Na persze, én meg arról a pultról vegyem meg a zöldséget, ahol a csöves a szaros-hányásos kabátjában fetrengett. Köszi fiúk, értjük a viccet, de én inkább máshol venném meg a zöldséget, nincs harag, ugye?

Sajnos egy időben anyukám is rá volt gajdulva erre a piacozásra, szentül hitte, hogy pl. a tojás ott sokkal jobb, mint a boltban, de persze kétszer annyiba is került, hogy érezze a paraszt: itt ő meg van ám becsülve, ez nem mindennapi tojás. Nekem annyi szerepem volt ebben, hogy én voltam anyukám málhásszamara, magyarul menni kellett utána és vinni az ordenáré hatalmas szatyrot. Nem egyszer vesztünk össze ott a piacon mert én megmondtam neki hogy ezt a sok faszkalapot én nem bírom itt körülöttem. Egyszerűen idegesített, hogy egyesek összevissza tébláboltak, mások megálltak a piactér kellős közepén beszélgetni, megint mások a biciklijüket tolták be erre a szűk helyre, a balfaszabbak meg elejtették a szatyrukat, aztán ott szedték össze a sok szart ami kiborult. Totális agyhalál, én mondom nektek. Az ilyen helyeket el kell kerülni jó messzire, illetve vállalkozó szelleműek fel is gyújthatják. Egyébként én biztos vagyok benne, hogy ennek az egész létesítménynek nem a vásárlás volt a célja, hanem a lakótelepi pletyózás. Mindenki ott találkozott az ismerőseivel és ment az egymás kibeszélése, természetesen szigorúan csak a másik háta mögött.

Kedves olvasók, nagyon rég jártam arra, úgyhogy írjátok meg nekem: létezik még ez a borzadály?

Faszvizsgálat lesz. Amikor azt hallod, hogy a folyosón valaki torkaszakadtából ezt üvölti, akkor nem tudsz nem odanézni. Amit látsz, az Nagygenyó teljes valójában, ahogy eszeveszett gyorsasággal rohan végig a folyosón és ezt ordítja, ahogy csak a torkán kifér. És hogy minek örült meg ennyire? Természetesen az iskolai herevizsgálatnak. Úgy gondolta, kötelessége sürgősen figyelmeztetni férfitársait a közelgő veszélyre, ezért a közlésnek eme legrövidebb és leghatékényabb módját választotta. Mit mondhatnék? Bárcsak mindenki ilyen hatékonyan kommunikálna manapság.

Aztán ott volt az a másik, akit Cserkónak hívtunk. Ha egy osztálynak szemléltetnem kellett volna, hogy mit értünk panelproli alatt, nos, elég valószínű, hogy őt rángattam volna ki a katedrára, majd rámutattam volna és annyit mondtam volna: íme hát. Cserkó valahogy mindig belekeveredett valamibe, de talán a legemlékezetesebb az volt, amikor színházba ment két osztály, vagy talán az egész 8. évfolyam. Mindenkinek el lett pofázva, hogy színházba megyünk, nem kellene parasztnak lenni, ne öregbítsük már kedvenc általános iskolánk amúgy is megtépázott hírnevét. Nos, ezt a legtöbb diáknak sikerült is betartania, de ahogy sejthetitek, Cserkónak nem igazán. A darab már jó ideje mehetett, talán egy óra is eltelt már, a közönség pedig néma áhítattal figyelte a színpadot. Ekkor azonban beütött a krach, ugyanis a színpadon általunk nem várt esemény ütötte fel fejét: megjelent rajta egy félmeztelen nő, mellkasán két szép, fejlett mellel. A közönségben uralkodó síri csendet Cserkó jóvoltából azonnal felváltotta egy teli torokból beüvöltött HÚBAZMEG. Próbáltatok már röhögést visszafojtani? És próbáltátok már ezt legalább 50 másik diáktársatokkal együtt megtenni? Az eredmény katasztrófa. Szerintem sem iskola, sem tanár úgy nem égett még, mint akkor ott. Mondanom sem kell, hogy az iskola igazgatói intővel jutalmazta évfolyamtársamat. És hogy mi a tanulság? Ha tanár vagy, nézd meg a darabot mielőtt gyereket viszel a színházba.

Aztán volt nekem egy osztálytársam, akinek egy kicsit agyára ment, hogy kb. 10 éves korától kezdve pornót néz az apjával. Emiatt minden szituációról a pina jutott eszébe. Előszeretettel mondogatta a csajoknak, hogy "kámánbébifákkju" amit a lányok nagyon sokáig nem értettek, de azt sejtették hogy ettől a sráctól jót nem jelenthet. Aztán mikor megvilágosodtak, akkor volt nagy fújolás, elhúzódozás, meg tanárnéninek panaszkodás. Ez a srác annyira bekattant, hogy ha elmentünk egy csatornafedél mellett, és abban csobogott a víz, mindig azt mondta, hogy egy pucér nő fürdik odalent. Ja, a csatornában. Ülj le fiam, egyes.

Aztán ott volt a D osztály, akik az iskola fekete bárányai voltak. Csupa bukott, máshonnan kicsapott, vagy egyszerűen csak gyenge felfogású diák járt ide. Volt olyan, amelyik 16 éves létére még mindig 8.-os volt. Meg is kapták az iskola legkeményebb testneveléstanárát. A testneveléstanárok amúgy sem ismernek kegyelmet, ő pedig különösképp határozott és karakán figura volt. Volt egy időben az iskolának egy eléggé labilis idegzetű fizikatanára. Van egy dolog, amihez minden diák egyformán ért, tanulmányi átlagtól függetlenül: a gyenge idegzetű tanárok felismerése. Ha lehet ilyet mondani, ez az osztály szakértő volt a témában. Sőt, ők a felismerésen túl leginkább a kikészítéshez értettek. Konkrétan az ő órájukról szaladt ki sírva ez a tanár, majd nem sokkal, talán 1 hónappal később át is ment másik iskolába. De térjünk vissza ahhoz a kirohanós órához. Következő órájuk testnevelés volt, ami velünk volt közösen, és az ő osztályfőnökük tartotta. Szünetben gyorsan átöltöztünk, és ücsörögtünk a tömény tesztoszteronszagban az öltözőben. Ezek épp azon röhögtek egymás között, hogy hogy megszopatták a tanárt, mikor belépett az osztályfőnökük olyan fejjel, amilyennel az ember háborúba megy ellenséget ölni. Egyből megfagyott a levegő (és benne a tesztoszteronszag), még mi sem mertünk megszólalni, pedig tudtuk hogy most nem mi leszünk elpicsázva. Elordította magát a tanár: MI VOLT FIZIKAÓRÁN? - Síri kuss volt rá a válasz és merev padlórabámulás. Még egyszer ugyanaz a kérdés: AZT KÉRDEZTEM, MI VOLT FIZIKAÓRÁN? - Még síribb kuss, a tekintetek pedig már 5 méterrel a padló alatt jártak. Ekkor végleg eldurrant a tanár agya, és módszeresen pofánütött mindenkit abból az osztályból. Ez úgy nézett ki, hogy ők egy sorban, mi meg egy másikban ültünk, ő pedig odament az övékéhez és sorban mindenki kapott egy nagy büdös pofont. Aki elfordult az repetázott. De ugye a társadalmi igazságosság mint tudjuk, nem létezik, így a sor végén maradt 3 tag, akik nem kaptak. Hogy miért? Mert ők voltak a keménymag, és a tanár se volt hülye hogy 8 napon túl gyógyuló sérülést okozó véletlen baleset áldozata legyen tanítás után. A 3 közül az egyiket Árpinak hívták, akiről álljon itt egy történet még befejezésül.

Árpi és családja határon túlról, Ukrajnából érkezett a Tóciba. Árpiról annyit érdemes még tudni, hogy legalább 16, de lehet hogy 17 éves volt akkoriban, és vagy 100 kg. Történt egy nap, hogy iskolai szünetben eltűnt a suliból. Senki sem tudott róla semmit, mintha a föld nyelte volna el. Pár nap múlva jött újra iskolába.  Mint később kiderült, problémájuk akadt Ukrajnában pár helyi keménycsávóval, vagy talán magával a maffiával, a fene se tudja. Az is kiderült, hogy az ukrán szál nem volt még elvarrva, a probléma (talán tartozás) még továbbra is fennállt, úgyhogy az ukránok szép csendben kikísérték az iskolából. Biztos valamilyen speciális ukrán napközibe vitték, hogy tanuljon valami fontosat. A tanári karnak sem kellett több, az eset után minden szünetben 2 tanár szeme állandó jelleggel Árpin volt.

"Az ítélet meghozataláig megilleti az egyént az ártatlanság vélelme..."

Nem feltétlenül büszkeség, de nem is lehet elmenni mellette, hogy "letettük a névjegyünket" a gettón kívül is... ismét...

 Az általános iskola nagyon gazdag színtere mindenféle mulatságos, vagy megrázó történetnek. Pláne akkor, ha Debrecen egyik legalpáribb iskolájáról van szó. A suli persze nem azért volt alpári, mert a vezetéssel, netán a tanárokkal volt baj, ó dehogy. Ezt az iskolát a diákok tették olyanná, amilyen volt. Lássuk, mik történtek, amikre emlékszem és érdemesnek tartom megosztani.

Ezt a Napiszaron találtam: http://www.napiszar.com/video/2010/03/06/kemeny-rapperek/

Feltörekvő tócóskerti gyerekek csináltak egy nagyon gagyi dalt. Ha a művészi teljesítményt nem is, de azt, hogy már fiatalon is érzik a feelinget, talán lehet díjazni.

Elérkezettnek láttam az időt, hogy végre kitérjek a Tócóskert egyik kevésbé emlegetett, ennek ellenére igen fontos részének bemutatására, hisz - mondhatjuk - hogy nagyon is szorosan kötődik és kihat az emberek mindennapi életére; ez pedig jelen esetben a betondzsungel kicsit élhetőbb területe: A Tócóvölgy-i "lakótelep".
Az e városrésszel kapcsolatos rideg tényeket bármely Debrecen történetével foglalkozó site-on megtalálhatjuk, így megint egy elvontabb szemszögből ugranék neki a témának, talán megengeditek...
Ha hevenyészett földrajzot akarok csempészni a leírásomba, (nyílván hogy baszott okosnak hasson) akkor tényszerű, hogy a Tóci nyolc-tíz emeleteseit a hírhedt Derék utca választja el a Völgy kevésbé hányinger-keltő négyemeleteseitől; az elkülönülés ellenére viszont igen komoly szimbiózisban 'él együtt' a város ezen két területe, amúgy is csupán a föld szerkezete mentette meg a területet, hogy azt is bekebelezze a betonrengeteg és hasonló ocsmány házakat húzzanak a régi, mocsaras nyárfa ligetre. Ehh, de ne "szakmázzunk": a lényeg, hogy Én laktam itt is-ott is, lehet hogy ez egyéni vélemény, de Én nem találok kirívó különbséget, "gettó" ez is-az is, a maga kis bandáival és ismert területeivel...
Csak nem gondolta bárki is, hogy mézeskalács négyemeletesekről beszélek, kis rózsakertekkel?! - ébresztő!!!!! Még a Tóciban járunk, ne kalandozzunk el! :)

Kezdjük szó szerint az alapoktól:

Földtörténeti idő: Nos, a 'gettotörténeti betonkorban' járunk, amikor megtelni látszott a feneketlennek hitt Tócitelep, így sürgetővé vált egy újabb "építészeti csodavilág" életre hívása; a terület adott volt, viszont hamar rádöbbent a mérnökcsapat, akik szinte már látták maguk előtt a New York-i utcaképet és a Las Vegas-i fényreklámokat, hogy túl nagyban gondolkodni nem nagyon tudnak, tekintve az anno. igen lápos, iszapos talaj már az alapoknál azt mondta: "Ennyi és nem tovább!" - kiderült, hogy itt max. 4 emeletes viskókat bír el a cucc, azt is csak visítva. Így a lelkesedés alábbhagyott, és a 90-es évek elején elkezdődtek -nagy duzzogva- a mai Tócóvölgy tömbházainak építési munkálatai (két részletben - cölöpökre)
Egyéni vonatkozás, hogy szüleim az elsők között előlegeztek le itt egy kis 'lyukat', és a régi "lottósorsolásos" rendszerben -akkor még így ment- Én magam húztam ki (szó szerint), gyerekfejjel a kalapból a mai völgyi lakásukat. - Én még sétáltam ott, amikor csak a betonfalak álltak, nyílászárók, aknafedelek és betonutak nélkül, szinte a földkupacok között; (mondjuk ez senkit nem érdekel, csak úgy leírtam) Kis idő elteltével, az átadás éveiben a Tóci házai afféle gőgös fivérként 'tekintettek le' a kistesókra, talán nagyon enyhe féltékenységet is sugároztak a falak, mert a Kert fénye már kopásnak indult, míg a Völgy úgy ragyogott, mint Debrecen sohanemvolt gyémántja...

A jelenbe visszatérve: miután rövid évek alatt be- és lelakták a családok a Tócóvölgyet, hamar világossá vált, hogy a névazonosság bizony hasonló életvitelt is fog tükrözni a jövőben a "két testvér" között, így hamar megjelentek a különböző színű Völgy-tömbök U-alakú udvarainak padjain a Tóciban már megszokott 'elemek', a kezdetben békésen homokozó és hintázó gyerkőcök kamasszá váltak, és beépültek a Tóci hierarchiájába, de piszkos gyorsan ám!!! (abban az időben velem/velünk az élen) Isten megint vicces kedvében lehetett, amikor anno. megszülettek az U-alakú udvarok, biztosítva ezzel, hogy egy véletlenül megszületett otthoni kacaj is úgy szaladt ki a nyitott szobaablakon, és úgy erősödött fel a kanyarodó házfalon, mintha csak Tankcsapda koncertet hallgatnánk; ...és persze ne emlegessük fel ismét az igen be-drinkelt fiatalokat és a hajnalban hazatérő önjelölt 'énekeseket'.
Továbbá-természetesen mindenki pontosan képben van a mai napig a fölötte-alatta-mellette és jónéhány házzal odébb' lakó szomszéd aktuális családi problémáival, nemi és magánéletével, gyermeknevelési szokásaival és legféltettebb titkaival; Mondhatjuk tehát, hogy a Völgynek nem lehetnek titkai, az egész egy naaaaaaagy nyitott könyv, aminek csakis egyetlen műfaja lehet: ponyvaregény! :)
A hangulatos kis udvarok évről évre megpróbálnak megújúlni dolgos szülői kezek és nemkevés közösköltség által, de a tócis "gengszter-sáskahad" újra és újra keresztülvonul a Völgyön, és kiteszi az egyenlőségjelet a Derék útra... Nehogy már az évekig "elit" környéknek tartott Tócóvölgy valóban szebb legyen a testvérénél... Na nem...
De még ha az is lenne, maga a természet is gúnyt űz szegényből, hiszen a névadó nagymester, a forrás FORRÁSA (utalok itt a Matrix-ra): a Tócó folyó is igen mostoha a gyermekéhez - mert olyan, de olyan kibaszott bűzt ereget a Völgyre néha, hogy az már-már tüdőhörgő-romboló! Nem beszélve a Tócóskerttel határos roma-telep omladozó viskóiban tartott tehén, ló és egyéb jó bélműködéssel megáldott haszonállat sokaságról...

A Völgy az völgy - a szó ritkán takar isteni magaslatokat, minthogy a mi esetünkben is jóval a város szintje alatti területről beszélünk, ami nem is jelenthet mást, csak hogy a napközben a belvárosban felgyülemlett szmog és por, a szürkület leszálltával szépen "leül" a háztetőkre, szolid köhögésre ingerelve a munkából hazatérőket. (mondom: laktam ott, Én tudom!) Amikor a kisgyerekek felnéznek az égre és baromira tetszik nekik a "narancssárgásrózsaszín" Naplemente, na akkor a völgyes-szülők nagyot sóhajtva nyugtázzák, hogy ezt bizony megint a szmog 'festette', basszamegazisten!
Mindent egybevetve: ugye, hogy nagyon hamar kiderülhet egy gyémántról, hogy valójában csak üveg?!

Hevenyészett szerkezeti felépítés: Részekre nem is nagyon tagolnám a kisTócit, bár lehetne, mégis egy dolgot fontosnak tartok megemlíteni, méghozzá egy külön életteret a Völgyön belül, mégpedig a ház-tömbök mögött elterülő un. PUSZTA-t. A mai napig nem értem, hogy hogyan maradhatott szabadon egy ekkora terület egy ekkora városban; A Hortobágy is szép, de a Tócóskert saját kis "hortobágya", azért nem semmi. Konkrétan egy baszomnagy kopár síkság, amíg a szem el lát, mondhatni, hogy Debrecen egyik széle és vége is egyben. Ez a terület egy elmondhatatlanul nagy ziccer évek óta a Tócis és Völgyes suhancoknak, tekintve, hogy fasza gazos, nyáron jól kis is szárítja a Nap, olyan királyul lehet felgyújtani, hogy ihaj!!! (természetesen Mi soha nem tettünk ilyet) Külön fejezetet nyithatnék még annak is, hogy a terület -szerkezeténél fogva- mennyire alkalmas arra, hogy mind a helyi lakók, de leginkább a nagyTóci 'tisztaságszerető' emberei ide hozzák le nap mint nap a házi kedvenceket (értsd: kutya) szét sz@ratni a játszótereket és udvarokat, nomeg hát ziccernek a Pusztát, természetesen... -
Óh, a nyár esti szex-séták; hogy anyu ne lássa: első cigizések; szalonnasütések; banda-balhék és ki tudja még, kinek mit adott a Puszta... Szó se' róla, bennem is él pár kőkemény story innen, de ezek nem tűrnek billentyűzetet! :)

 

A jelen jelene: Ahogy Molnár Ferenc (Nem!!! Nem Caramel!) is megírta, egy Grund -ugye- nem sokáig állhat üresen, így a Völgylakók is megkapták a nyakukba' a városvezetés (szerintem erős hallucinogén szerek befolyása alatt megszületett) ötletét, miszerint:
"-Lajoskám, há' nebazmeg, legyen má' itt az új Loki stadion!!!"
És ha tényleg itt épül(ne), akkor hadd ne kanyarodjak vissza az udvarok tihanyi visszhangot is megszégyenítő akusztikájára, és a dicső szurkolóhad meccs utáni vélt- és viselt dolgaira. Az ötlet megszületésének mozgatórugója nyílván: "A Tócinak már úgy is mindegy..." - jelmondat lehetett; mást nem tudok elképzelni... persze lehet, hogy fogok Én még mutheréktól egy papucsban lesétálni meccset nézni, ki tudja?!... :)

Kaptam/kaptunk mostanában némi kritikát, hogy elég egyoldalúan, cinikus és "csakarosszat" stílusban vázoljuk a dolgokat, így most nem akarom, hogy azon igazság rejtve maradjon, hogy igenis jó hely a Tócóvölgy, egy jó vastag hajszállal élhetőbbnek tartom a Tócóskertnél, nagyrészt bizalommal lehet azért este sétálni benne egy kört, vagy biciklizni, futni egy nagyot... (maszk javallott!) - az itt élők sem neandervölgyiek. A lakóközösség vegyes, mint általában a hasonló lakótelepeken, de továbbra sem kívánok párhuzamot vonni más helyekkel a városban; a további ilyen felvetések-példálózások a kommenteknél -hidegen hagynak-, ne haragudjatok érte...
 
 

Nos, közel s távol ennyi lehetőség rejlik jelenleg a Tócóvölgyben - megvannak a kis 'infrastruktúrák' persze; talán nem mondok nagyot, ha azt írom: itt van az egy négyzetkilóméterre eső kocsma-sűrűség Mekkája, az eldugott vegyesboltok és trafikok Velencéje, és a kutyának sem kellő áruk "túrkálóinak" Párizsa...
Szóval nem kell megíjedni, emberek, évekre előre lehet borítékolni, hogy ha mást nem is, de a Tócis színvonalat tudják tartani a Völgyben!!! És ez a mai világban azért, ...mindenképp EREDMÉNY! :)

DIY. Angol betűszó, ami annyit tesz: do it yourself. Magyarul azt jelenti, hogy csináld magad. Tehát a DIY olyan, mintha magyarul azt mondanánk, CSM. Csak nálunk az effajta rövidítések nem elterjedtek (annál inkább a kocsmai rövid-ítések, haha), viszont angol nyelvterületen eléggé, főleg az amcsiknál. Ki tudja, talán szeretnek barkácsolni, unatkoznak abban a bazi nagy országban, mindenki hepi (legalábbis a válságig az volt), nincsenek eléggé leterhelve. Ilyen szempontból nincs különbség köztük, és egy átlagos tócilakó között: mindketten barkácsolnak. Csakhogy, míg az amcsi unalmában, addig a tócilakó muszájból. Mai bejegyzésünk az őslakosokat (értsd: első lakók) és utódaikat sújtó, kötelező munkákról fog szólni.

Kezdjük az apróságokkal. Kiskölyökként nem tudtam kinyitni az ajtót kulccsal, mert egyszerűen nem tudtam elfordítani a kulcsot. Miért? Mert a zárnyelv hozzászorult az ajtótokhoz (nem a tiétekhez, höhö). Apám reszelte ki, hogy jobban mozogjon.

Aztán ott volt a szemétledobó ajtaja. Nem tudom, hogy eredetileg is volt-e benne zár, vagy azt a lakók rakták bele, de tény, hogy a kulcslyukra nemes egyszerűséggel rálógott a tokból a vasalat, így akadályozván meg a lakókat abban, hogy a kulcsot beledugják. Apám megint előkapta a reszelőt, és kireszelte a vasalatot, kis félkörök formájában. Kishúgom agyát mindig azzal húztuk, hogy biztos ő harapta ki a vasat egy darabon, mert a kis félkörök pont egy fognyom benyomását keltették :)

Voltak itt ám nagyobb dolgok is. Azt ugye mindenki tudja, akinek erkélye van, hogy mikor eső esik, az összes dzsúva a felső szintek erkélyeiről a mienkre mosódik le? Eső után a Tóci erkélyei förtelmesen undorítóak. Mi tehát a megoldás? Kis ereszt kell csinálni az erkélyre, hogy kifele vezesse az egyébként bezúduló vizet. No, hát apámnak volt is lakatos, illetve markos legény ismerőse, úgyhogy csináltak 3 hosszú zártszelvényből, és egy hullámbádogból ereszt. Zavaros emlékeimben felidézni vélem, ahogy szerencsétlenkednek a felszerelésével. Utóbb elgondolva mindig az jut eszembe, hogy vajon mennyire kellett erősen tartani azt a szart, hogy még véletlenül se essen ki csavarozás közben? Mókás zajjal járt volna, ha leesik a hatodikról, netán ha benéz egy másik erkélyen úgy a harmadik emelet környékén :)

Aztán ott vannak a földszinti ablakok. Amikor ezt a lakótelepet építették, még nem létezett betörés? Egyre több ablakon látni rácsot, megjegyzem okkal és joggal, de ezt miért nem lehetett gyárilag adni? Tudom, a remény hal meg utoljára, de akkor is. Bár tény, hogy panelházakban nem az ablak a fő célpont, hanem azok a nyeszlett ajtók, bennük a pár ezer Ft-os ELZETT zárakkal (újabban kínai gyártmány), amiket kb. fél perc egy erős fogóval kirángatni a helyükről (tudom, mert láttam).

Ezzel el is jutottunk a Tóciban a betörésvédelemhez. Akinek egy kis esze, és pénze volt, az hevedert szereltetett a gyári ajtóra, ami biztonságtechnikailag igencsak hagyott némi kívánnivalót maga után. Őszintén szólva, én még abban sem vagyok biztos, hogy ami az ajtó élében látszik, középen piros csík, az tényleg tűzzáró réteg. Lehet csak odafestették, aztán röhögtek sunyin a majdani lakókon. Feltűnt egy idő után, hogy egyre több lakásajtó közepén látok cilinderbetétet, illetve egyre több haveromnál van felszerelve a hevederzár. Minden nap hallottunk valakiről, akinek felnyomták a lakását. Akkoriban tényleg nem létezett betörés?

Ha már a betöréseknél vagyunk, szerencsére hozzánk soha nem törtek be, és még a szeméttárolóhoz sem nyúltak, pedig a (gyerek)biciklik ott voltak tárolva. Igaz, nem drága biciklik, de akkor is 3 volt. Később, mikor meglett a mountain bike-om (mennyire menő volt ez akkoriban, istenem), azt lakásban tartottam, édasanyám kérésének eleget nem téve, miszerint tartsam pincében. Aztán később valakinek a pincéjét kirámolták, én meg imigyen a vitát lezártnak éreztem, én győztem.

Nem beszéltem még azonban az örök problémáról: a nyílászárókról. Aki Tóciban, vagy egyáltalán, panelban lakik, az biztos tudja, hogy mennyire nem zárnak az ablakok rendesen. A levegő ott úgy jár ki-be, ahogy neki tetszik. A vicc az, hogy ezek a nyílászárók még újkorukban sem voltak teljesen jók, de 10 év használat után garantáltan beengedtek mindenféle szellőt odakintről. Ezt is lehet cserélni önköltségen, vagy panelprogramban, bár ez utóbbit szinte biztos, hogy ellopja valaki, mielőtt még eljutna a megfelelő helyre.

Utoljára hagytam a kedvencemet: a megerősítésre szoruló postaládákat. Mindenki emlékezzen egy pillanatra, és mondja meg nekem: a lépcsőházukban hány "benyomott" postaláda van? 5? 10? Több? A Tóci tervezői teljes mértékben kihagyták a számításokból az emberi vandalizmust. A postaládát ugyanis nem azért nyomja be valaki, mert kell neki, ami benne van. Ugyan, mit kezdene valaki egy szórólappal, amin valami elbaszott önkormányzati képviselő vigyorog sunyin, alkoholtól felpüffedt pofával, vagy a villanyszámlával, amin név, cím, és üzletipartnerszám van, és ebből kettőt ugye kapásból tudni lehet postaláda-feltörés nélkül is? A helyzet az, kedves barátaim, hogy a postaláda azért kerül befeszítésre, mert a Tóciban rengeteg keménycsávó él. Ők nagyon erősek, és bátrak, és sosem riadnak vissza egy postaláda kézzel való benyomásától. Mit nekik az a két is vaspöcök, ugyan már. Phö, még köpnek is egyet, miután benyomták két hüvelykujjal. A nagyon faszák egyel, a mégfaszábbak meg csak ránéznek, és beszakad. Mindazonáltal ez ellen védekezni elég egyszerű, és biztos vagyok benne, hogy itt ezt mindenki tudja: a két vaspöcökhöz, ami az ajtót tartja hátulról, egy-egy fakarót kell betámasztani úgy, hogy egyik vége a pöcköt tartsa, másik vége pedig a postaláda hátuljának támaszkodjon. Hülyegyerek kilőve, slussz passz. Persze ne higgyük, hogy megúsztuk a vandalizmust, felgyújtani még mindig fel tudja, és fel is fogja, abban biztos lehetsz. A lépcsőházban semmi nem marad felgyújtatlanul, lett légyen az a lift gombja, a kaputelefon gombja, a villanykapcsoló, vagy a falról letépett szigetelés.

A Tóciban tehát sosem unalmas az élet, ha nem épp azt kell rendberakni, amit a tervezők elbasztak, akkor azzal kell foglalkozni, amit a keménycsávók szétbasztak (húderímel, baszki!). Örökös szélmalomharc ez, kedves barátaim, és minden tiszteletem azoké, akik felveszik a harcot. Mert sokan felveszik.

Néhány hír a napokban helyettünk is "beszélt" az (országos!!) médiában a Tóciról, de igaz ami igaz, elég régen nem jelentkeztünk a "lövészárokból", úgyhogy érkezem is, ahogy időm engedi az írást - tekintve, hogy azok a bizonyos legyek nekem sem hordják össze a lét. Úgy alakult azonban, hogy a minap a nyakamba' vettem a Tócit, és volt időm egy 'nosztalgia sétára'. (ügyintézéssel egybekötve, persze) Mondanom sem kell, azokat láttam, amiket évek óta "sírva" nézek;
Nem titok: egyszerű ember vagyok magam is, mint a nagyátlag a 'dzsungelben'. Ha jellemezni akarnám az ÉLET-et, a "LIFESTYLE"-t, mint olyan, a Tóciban az pár sor lenne, osz' kampó; Sétám során most is csak az általánosságokat vettem észre, olyan dolgokat csupán, amiket minden itt lakó olvasó csak igenlő fejbiccentéssel nyugtáz...
Az itt élők - ahogyan Én is - egyformán az olcsó diesel-ek indítózására, az óvodába induló gyerekek kiabálására és/vagy a szigorúan még atom-sötétben közlekedő kukásautó zajára kelünk... Teljesen "rendben" van az is, hogy amikor viszont pihenhetnék, ami ugye a várvavárt hétvégét jelenti, akkor viszont az éjszakát járó füves gang-ek, meg a hajnali részegek: "-kúúvanyád"- és egyéb választékos szóösszetételeik verik ki a nehezen jött álmot a szemeimből, arról nem beszélve, hogy a Tóciban isten mentsen meg tőle, hogy a lákásod ablaka mellett-alatt-közelében egy elhagyatott pad legyen, mert az egy idő után tuti fix pontja lesz: bandáknak, balhéknak, éjféli bull-terrier sétáltatóknak vagy a legrosszabb-rossznak: pár insomniás nyugdíjasnak!
Egyszóval: ahogy a reggel indul, és ahogy a nap végződik, az afféle keretbe is foglalja a sanyarú emberi sorsokat. A menetelésem közbeni, afféle utcai korcsoport-tanulmány a la raptile:

1. Aki benne jár a korban, (szülő, nagyszülő) az itt a gettóban szinte nem is tapasztal már semmit - alvajárók csupán - akik reggel a szét-grefózott buszmegállókban (egy menthetetlen drogos ismerősöm szerint: "-buszmegállomás", de ezt most hagyjuk, ne próbáljuk megérteni...) állnak maguk elé meredve, és azt motyogják magukban, hogy menniyre nagyon utálják a munkájukat, vagy hogy mi lesz ma a Nagypiacon, lesz e  friss 'amaaa meg kőőőte'; Ez a réteg: buszra fel-buszra le - ennyi is, max. ha anyuka az illető, akkor 'ÉNEsteFőzniVacsora"... Esti storynak meg a vacsi mellé ott van, amit kihallgatott akaratlanul is a reggeli járaton...
(senkit megbántani nem akarok, a leg-megbecsültebbek Ők a "listámon")

2.Sokkal inkább kinyílik a látószög, ha netán még annyi a dolgunk, hogy reggeltájt benyomjuk a TV-t, és Cartoon Network powwa', ha meg jó az idő, akkor háromkerekű kisbicikli, meg homokozólapát, és go le kiabálni, hadd ne aludjon, aki tegnap éjszakás volt :) Szülő otthon mos, és néha lekiabál, hogy ne igyon a gyerek az ebihalas pocsojából, basszameg!
Ó, a gondtalan óvoda előtti évek! - hová reppentetek el oly' gyorsan?!? :)
Én ezt a korosztályt mindig úgy szemlélem, hogy az élet össze szopatása ott van még előttük! ehe..ehe...
Klasszikusan véve, olyan hogy "GYEREK" - olyan nincs a Tócóskertben; (látsd: 14 éves késelő) - ezt az életformát át is ugorhatjuk séta közben  és 'mini-bűnözőket' általánosíthatunk szinte csak... (a kivétel erősíti... bla..bla...)

3.A szakadt kocsikkal munkába induló családfők, az valami utánozhatatlanul eredeti, a stand-up comedy műfaját teljesen kimerítő jelenség a dzsungelben. Az 'anyu tolja-apa kormányoz' vagy a 'gyerek és anya tolja-apa benne cigizik' látványra már fel sem kapod a fejed, de még elmosolyodsz, ha a father odalöki a gyereknek, hogy: "- A faszér' van ilyen messze az a kibaszott iskola, fiam!!! Mennél inkább gyalog te is meg anyád is!"
A "tuning" Ladák és egyéb sárkányok friss-jogsis 'Schumacher'-eire most nem térek ki...

4.Az általános iskola, vegyük az Én ex sulimat pl. (Kazinczy) pontosan a gettó közepén 'sárgállik", (sárga szín: míg élek fel nem dolgozom, hogy hogyan lehet sárga színt adni egy iskolának, hacsaknem az ideggyógyra asszociálva, mert úgy érthető lenne, ugyanis AZ!!!) - az álmos reggeleken, nagyon lassan (...és már cigizve) odafelé sétáló nagytáskás csoportok, köztük sminkelt 10en páréves csitrik - magasított csizmákban; nézni is fájdalmas és elgondolkodtató...
És vagyunk mi, köztük sétáló "veteránok", akik ki mást, mint magunkat látjuk bennük, évekkel ezelőtt - mert mi is ültünk ugyanazokon a padokon, ugyanott szívtuk a cigiket és hangoskodtunk éjjelente. Ma mi vagyunk azok, akiket furcsán méregetnek a lurkók, hogy:
"-Sok idióta, hogy rohan melóba'..."
Van az a bölcselet, hogy "Mi vagyunk azok, akiktől a szüleink féltettek!" - hát, nem tudom... Nyílván persze ezzel csak viccelek :)
Vagy nem...

Az Én sétámkor este van, így az előzőekben leírtak csak plussz adalékok, hogy tisztán lássunk egy reggelt...
Otthonról indulva tehát ezeket látNÁM, de kiérek az első házsor árnyékából, és elindulok célom felé; Egy megállapítás máris elkerülhetetlen:
a betonházakon felül, kibaszottul sok itt a park. Ezt a Tócitól nem lehet elvitatni, bár kevésbé vesszük ki a részünket ezzel -az esőerdők mellett- az oxigén-gyártásból, de füves-fás terület, az van...
Ki-ki döntse el, hogy egy ilyen hírhedt területen ez áldás vagy inkább átok?!
És nem, ez nem szójáték, kedves barátaim: a füves terület, az füvesterület!
Nappal teljesen ártatlan, madárcsicsergős, de ha alkonyodik, és a minta-családok épp vacsorához készülnek, akkor a házak közötti parkokban egy 'nemes állatfaj' merészkedik elő 'odújából', és prédára les a bokrok takarásából; Méregfoguk nincs, csak mérgük a zsebben, különös ismertető jelük a -nyáronismellénykapucnival- és a szúrós tekintet; - ma már csak odabiccentek ha összefutok velük, felismerek bennük még néhány réges-régi arcot a mai 'arcuk' mögött, de beszélgetni már nem állok meg; felesleges... miről?! minek?! sok közös témánk ma már nincs, szerintem...
Ami tény, az tény: tócis séta során NEM kerülheted el a parkokat; kész, ez van, valahogy úgy mennek az utak a telepen, hogy minimum egyszer be kell vállalnod egyet;
Itt válik el az ocsú a búzától - így is mondhatnám! Vagy bevállalod, vagy sosem érkezel meg oda, ahová indultál...
Bátran ki lehet jelenteni, ha másban nem is, ebben az egyben le tudtuk másolni Los Angeles-t - ahol park van, ott dealer is van; ennyi... (szigorúan az utcáról beszélek, a "házinepperek" most nem kapnak 'teret')
Ha átérsz a parkon, és telefonod-pénzed-kabátod megvan, akkor egyfelől: gratulálok, másrészről feltűnhet, ami évezredes tény - a házak sarkokban végződnek, és mint tudjuk, sarokról-sarokra tud újat mutatni a Tóci, nincs az az elkerülni vágyott csoportosulás, akibe' ne futnál bele, pont amikor persze pláne nem akarod; Einstein és a relativitás, ugye... :)
Ekkor vagy beszélgetned kell, mert rég nem láttak, (nyílván, mert már nem bandázok) vagy sosem láttak, és azért akarnak kicsit "beszélgetni" veled... nos, egyik sem kellemes...
Bandák után az utad elvihet továbbá még néhány kocsma mellett, de erre BLOG-szerkesztő társaim már kitértek, hadd ne részletezzem, amit már tudunk;

Amikor viszont elértél A-ból B-be, az valami fantasztikus érzés, főleg átlényegül az egész, ha az utat az esti órákban tetted meg (mint Én is); Leírni nem lehet, milyen az, mikor belépsz oda, ahová indultál, és elhalkul mögötted a pezsgő éjszaka... aki sétált itt, tudja - nagy sóhaj, és fejben már tuningolod magad a hazaútra, ami szintén ritkán sikerül kaland-mentessé...
De az "éjszaka hazafelé" - az már egy másik történet, annak aki itt él, kötelező jelleggel van legalább kettő story a 'tarsolyában' a telepi éjszakából...
Én magam azzal zárnám a csapongva leírt sétám bölcseleteit, (ami itt-ott nélkülözi az időrendet, de a tényeket semmiképpen), hogy: mi, akik itt vagyunk kénytelenek álomra hajtani a fejünket, mi már menthetetlenek vagyunk, de aki még választhat - ne, hangsúlyozom, NE sétáljon erre sötétedés után, csak ha nagyon muszály; drótot az öreg Tóci köré, és DISTRICT-9 :)

(Ahogy igértem, már csinálom a foto-kat a "nevesebb" területekről, hogy aztán megismertessem itt a nagyérdeművel, ('kanyarok', parkok) és a Tócóvölgy is bemutatkozik a maga valójában hamarosan; kis türelem; ...és sorry hogy így elhúzódik! :(

Gondoltam, így a két ünnep között is posztolok még ide, talán idén utoljára, hisz elkerülhetetlenül közeleg a szilveszter este, az év utolsó - 'kötelezőbulis' napja, ami egyet biztosan nem hoz el: a változást a Tócóskert számára. Évről-évre csak egyvalami biztos, hogy minden és mindenki ugyanaz marad; a postás ugyanolyan rezignáltan jön majd szembe az utcán jövőre is, a házak alatti mini-ABC-k eladói ugyanúgy összerezzennek a pult mögött, ha belép valaki a bolt ajtaján, a szakadt nyugdíjas formák ugyanúgy térfigyelnek majd a házak közötti tereken, és teljesen biztos, hogy jövőre sem hagyom el a gettót Én sem...
Így az év utolsó napjaiban fel-fel dereng azért, egyfajta összegzés képpen, hogy mennyi, de mennyi idióta f_szság történt idén is itt a beton-dzsungelben, így mi más is lehet az idei utolsó postom apropója, mint egy helyben megélt szilveszteri házibuli kicsiny története, ami valamikor 2000 környékén esett meg velünk. Nekem valahogy, a szilveszter közeledtével, mindig ez az este ugrik be, sorry...

Rögtön kezdésnek mondhatom talán, hogy többek bánatára, (értem ezalatt a bulinak otthont adó lépcsőház lakóit) Zé barátom fejéből kipattant az isteni szikra, miszerint elindult az: "ezredforduló - világvége - nagy buli kell" vonalon, idézem:
"-Hallod, üres lesz a kecó, ott pusztuljunk meg nálam, ha robban az a g_ci Nap éjfélkor!"
Hogy ez honnan jött neki, azt senki ne kérdezze, (éjszaka-Nap ?!?) Én is ledermedtem, de Zé mindig is nagy Nostredamus volt; ha Ő azt mondta: "-Na, ma nagyon csúnyán szíííjjel' kocsmázom magam", akkor az úgy is volt - tehát, mondhatjuk, hogy Ő született jövő-látó volt. Fel is néztem akkor a Nap-ra, és szinte láttam, hogy ez robbanni fog, bazmeg', nincs mit tenni... (mint tudjuk: ezegyszer azért tévedett)
Az ötlet tehát véglegesen és visszavonhatatlanul megszületett, Pandorát már nem lehetett a palackban tartani. Apropó: palack! Minden valamire való házibuli első és alapjaiban legfontosabb mozzanata, a fiatal szervezetre oly' káros, (de épp ezért elengedhetetlen) alkohol megvásárlása!!! - ...gyógyászati célt annyira nem szolgál, esésből adódó sebek kezelésére nem ajánlott, de használható! - Én ezt szoktam mondani.
Sokkal cizelláltabban hangzik, mintsem, hogy beb_szni vesszük meg a TESCO-ban!

Nemkelltovábbmennie, TESCO! - a panelházak életminőségével egyenértékű hiper(?)market a Tóci szélén, az olcsóságot kanyar nélkül bekajáló kiccsaládok' hétvégi nagybevásárlásainak helyszíne.
Az Én szívből jövő jótanácsom ezzel kapcsolatban, hogy csak azt szabad megvenni eme helyen, amit előtte árulnak, mert bár benn is megvan az esélye, hogy azt kapod, ami rá van írva, de valószínüleg már átragasztott szavatossági tanusítvánnyal. (konklúzió: aki hülye, haljon meg!) - Na, de a lényegnél maradva: ezegyszer bizalommal léptem be az ANTSZ által igen ritkán látogatott parasztellátóba', mert tudtam, hogy bár nem lehetetlen, de a szeszekkel csak nem mahinálnak annyit a "Segíthetek?Józsi"-k.
A bevásárlókocsi nagy rutinnal való telepakolása üdítő és bódító italokkal -  'missön komplít' - és még délelőtt irány a "tetthely", vagyis Zé barátom nagynak éppen nem mondható, de legalább otthonosnak sem, lakása. Behűtőztük a számottevő mennyiségű szeszt, és büszkén azért két-két doboz sör erejéig rákóstoltunk a készletre, merthát, mégiscsak a "TECSÓ'-ból van, sose' lehet tudni, ugye!
Időközben arra nem térek ki, hogy az idő múlásával, hogyan lettünk estére vagy 40-en 50m2-re, de mint tudjuk, a jó hír, mint boldog galamb, száll a széllel (és mobilon).
Az elsők között érkeztem, ami abból következett, hogy már haza sem mentem, így páholyból nézhettem, amint a Tóci legalapvetőbb arcai sorra átlépik a pokol küszöbét, közben persze azon gondolkodtam, hogy annak egészen egyszerű oka van, hogy itt vannak, mert bár lesz ennél jobb buli, de oda valahogy nem hívták meg ezeket az embereket, hogy úgy mondjam: nem voltak listán!!! (a mi bulijainkban a börtönviselt előélet sosem volt kizáró ok)

Mindenképpen erősnek volt nevezhető a kezdés, mind zeneileg, mind fogyasztásban - a csendes kis beszélgetések egyre hangosabbá váltak - a szervezetbe jutott dolgokkal egyenes arányban. Én még ép tudattal sétáltam a 'kis szoba - nagy szoba - erkély' aranyháromszögben, amikor már láttam, hogy nem lesz egyszerű az este, tekintve, hogy a tömegben 'T' barátom kissé már szürkült arccal a mosdó felé igyekezett, rögtön a nyomában alig boros-kólával Andy kisasszony a konyha irányába' tendált, és 're-fresh'-elve a fél literes poharát, enyhe amplitudóval visszaérkezett az este nyomait máris magán viselő bőrkanapéra...
A közben még lightosan ivó hölgyeknek hála, afféle mentőövként, megérkeztek az este első szendvicsei - vagyis inkább, update-szendvicsei, tekintve, hogy a 'kenyéren Maci-krémsajt' ritkán nevezhető McMenü-nek; speciel ezt a balhét pont Én vittem el, mert túlságosan az alkoholra koncentrálva nem vettünk csak némi Chips-et, azt jóvan'....
Tanuljuk meg: egy szilveszter ritkán szól a kajáról, azért ebben csak igazam van, nem?! (DE!)
Kicsit visszakanyarodnék az iskolához, miszerint egy jó fogalmazásban mindig ott a tetőpont!
Az Én történetemnek szó szerint: a tető egy pontja a tetőpontja!!! (de erről később!)
Éppen számhoz emeltem egy újabb doboz Dr*hert, amikor, az este folyamán először: csengettek! - Az épp legközelebb álló 'valaki' nyitotta is az ajtót, a tettes egy szomszéd lehetett, mert egy rövid: "-Aha.. jó..." - mondatra értem oda, és már csukódott is az ajtó befelé.
Ebben a buli-szakaszban már esélye nem volt holmi jött-ment családapának, esetleg Göncz Árpi beszédét meghallgatni akaró kisnyugdíjasnak; mi már azon az idősíkon mozogtunk, amit csak a magunkfajta ért meg, a külvilág, mint olyan, számunkra már nem létezett.
Éjfél - pezsgő - koccintás.
Én hol ezzel ittam egy kört, hol azzal - elért a vég lassan engem is...
A lakásban közben lejátszották a normandiai partraszállást a nagyobb szobában, a kisebben pedig Pé barátom demonstrált éppen valamit egy kisebb hallgatóságnak, ami véleményem szerint talán a dinoszauruszok kihalása akart lenni, vagy valami hasonló - lényeg a lényeg: másodszor is csengettek!!!

A vállak és kezek között elnézve esélytelennek tűnt, hogy Zé, mint házigazda, ajtót nyisson, sokkal valószínűbbnek az tűnt, hogy Ő ma már semmit nem fog csinálni, így jómagam, és az imént épp frissen hányt P.Á.L barátom tártuk szélesre az ajtót.
Hopp! A cigarettafüst megtalálta a kiutat végre a lakásból, és méltóságteljesen gomolyogni kezdett, éppen az ajtóban rámköszönő két rendőr arcába. (itt snitt., mert nem tudom, mit mondtam), de közben halkult a zene annyira, hogy a válasz már itt cseng a fülembe:
"-Na ezt akkor most ku_va gyorsan befejezték, hölgyeim és uraim!"
A naiv részeg, ugye, mit mond ilyenkor, amivel rombol mindent?! Hát amit Én is mondtam:
"-Miért?!"
Ezután több dolog is történt: kezdésnek összetört egy pohár, valahol a szobában; másodsorban a csengetésre, meghát a zene is abbamaradt: "-Namiaf_szvan?!" felkiáltással a félmeztelen Krisz lépett ki a fürdőszobából, szembe a rendőrökkel, majd nyomában a barátnője, hogy úgy mondjam: zilált állapotban!
"-Az a f_sz van, hogy bejelentésre vagyunk itt, a bulit ezennel tessenek abbahagyni, és a két barátjukat kérném még leparancsolni a ház párkányáról, ha lehet, de azonnal!!!"
Ejmiakőtyúkanyó?! - barátokat, párkányról??? Miva'?
Egy kisebb csapat rögtön az erkély felé indult, mint a mekkai zarándoklat, ahol meglepve tapasztalhattuk, hogy Lac éppen imbolyogva hugyozik lefelé az erkély fölötti lemez-párkányon állva, mellette hasonló kilengéssel Tom irányítja és látja el a célzáshoz szükséges tanácsokkal, hogyan találja el a járdát a legjobb szögben...
(kisebb győzködésre visszamásztak az erkélyre)
Lássuk be: itt a TETŐponton, valóban véget kellett hogy érjen ez az este, és véget is ért...
A banda, ahogy jött, úgy is tűnt tova a 'zavaros időködben', hátrahagyva a hányásában fekvő Zé-t, mint házigazda, és a szebb napokat is látott ingatlant. Január 1.-én új nap virradt, pár fiatal a kabátját összefogva didergett hazafelé, halkan motyogva: "-Én bazmeg' többet nem iszok!" - ...és fogadalom gyanánt el is hitték, hogy így lesz...

Nos, Én ezzel a kis szösszenettel kívánok sokkal boldogabb új évet mindenkinek, a Tóciban és azon kívül is, és sokkal jobb befejezéssel egy hasonlóan nagy bulit!!!
B.U.É.K gyerekek!

Miután magyar nyelv és irodalomból, matematikából és történelemből megkapta a kettes alát jóindulattal tőlem Tilda, akiről már szólt egy poszt, javításként Rajz tantárgyból adtam neki feladatot: rajzolja le a debreceni református Nagytemplomot impresszionista stílusban, perspektíva alkalmazásával. Íme az eredmény:

Erre a műre elégtelen érdemjegyet kapott, mert átment információért másokhoz, és a kapott információ felhasználásával "sikerült" megalkotni végül eme művet, csak észrevettem a csalást, és azonnal egyest adtam. A képet összegyűrtem, kidobtam, később mások vették ki a kukából, kihajtogatták, kinagyítottuk, körbeálltuk, kiröhögtük, majd Tilda szignózta, adott neki címet, és bekereteztettük.

Azért, hogy a Tócóskerthez is kapcsolódjon valamilyen módon eme poszt, elregélem, Tilda barátnőjének, Orsolyának születésnapja alkalmából meghívtak ünnepségre, a Kálvin téri Árkád névre keresztelt szórakoztató, szeszesital, kávé- és cigaretta-árusító helyiségbe. Többieknél előbb érvén oda, s tudván, Orsolyával angolul fogok beszélni - hogy gyakoroljunk -, egyből angolul próbáltam leadni rendelésem a pincérnek, aki valószínűleg tócóskerti, de ha nem az, mostantól tiszteletbeli tócó-gettói állampolgárságot kap, mert méltó rá, mert mintha innen nevelődött volna ki. Csupán Villányi Rosé-t ittam volna, és kérdtem - angolul -, hogy egész üveggel lehet csak kapni, vagy esetleg pohárkával is. Jött a válasz, hogy "N E M  É R T E M". Kinyitottam a Borlapot, ráböktem a rosé képére, és mutattam feltartott hüvelykujjal, hogy "Egyet". Rögtön rohant, hozta, mosolyogva, szép mosollyal arcán, boldogan, kinyitotta, és mondotta vala "E G É S Z S É G É R E", szépen, lassan, tagoltan, hangosan.

Az emeleten, a dohányzó részen foglaltam helyet, majd lebandukoltam a földszintre kompániámhoz. Kb. fél órát beszéltem Orsolyával angolul, majd váltottunk magyarra. Körülbelül egy óra elteltével a "tiszteletbeli tócóskerti" pincér elkiáltotta magát: "Hallom jól beszélsz magyarul!", mondom "Ó, köszönöm szépen, édesanyám tanított meg rá!". Ekkor már a tulaj is odajött hozzám, és mondotta vala, éppen most hozott rosét Konyárról, nem innék-e véletlen.

Tokaj, Villány, Konyár - legendás borvidékek. Ó, azok a konyári, homokos-löszös vidéken nevelt szőllőből nevelt "minőségi" asztali borok! Ó, csak azokat tudnám feledni... Úgy tettem, mint aki vacillál, majd kiböktem, hogy maradnék én a villányinál, hogy ne köphessetek bele poharamba, a jófajta konyárit meg majd igyátok meg ti.

A pincér ki is hozta az újabb üveget, de fifikásan elreszelték a közepénél a parafát (rendkívül elmés ötlet, fél órát gondolkoztak, hogyan is baszhatnának ki velem). Bontásnál kérdé a pincér, hogy "Osztán beletört az üvegbe a dugó?". "Apád fasza tört volna anyádba bele" - gondoltam; "Semmi probléma, megoldom" - mondottam. A tulaj és a személyzet nem tudta, hogy genetikailag bennünk van apai ágról - sajnos - a bornyitás tudománya, így 2-5 másodpercnyi gondolkozás után ezzel a tollal (www.writeanywhere.com/inkapen.html) belenyomtam a dugót az üvegbe.

A "Soha többet ne menj be, mert belépéskor szembe-, kilépéskor hátba köpnek" füzetembe felírtam az Árkád Kávézót, majd távozáskor kimenék rágyújtani, míg Tildáék készülődtek a hazamenetre. Összefuték egyiptomi és török hallgatókkal, akik panaszkodák vala, hogy nem ért a személyzet angolul... Lusták vagyunk mi tanulni, mondottam...

Latinovits szerint azért vagyunk a világon, hogy a homály, az oszoljék, egyesek meg a lámpa elé állnak, hogy még kevesebb fény legyen, és több sötétség. Kedves tócóskerti - és tiszteletbeli tócóskerti - homálysűrűsítők: ne álljatok a lámpa elé, legyetek szívesek!

MINDEN KEDVES OLVASÓNAK BÉKÉS, KELLEMES KARÁCSONYT KÍVÁNUNK!

a - http://tocoskert.blog.hu - készítői

"Fújhat bármiféle szél, válhat gonosszá a Tél, az este békét igér! Lassan itt a pillanat, talán ma felenged a fagy az összes jégszív alatt!"

Berkes Gábor

Kedves barátném, Tilda, időszakos jelleggel le-letéved az Alföld eme zegzugába, karácsonyi vásáron árusítja nővére kézzel készített bábuit. Hozzá s neki írtam eme versikét, dalfos(s)lányocskát, íme:

Tócó-gettó, a hely ahol élek

Itt kemény a víz, kemény az élet

Ha Tilda lejön Piliscsabáról

Reggeltől estig bábukat árul

A kemény víztől száraz a bőre

Szüksége van babakenőcsre

Vágyik már vissza Piliscsabára

Pihe-puha-lágy ágyikójába

Elege van a Hortobágyból

Szentestéig alkeszeket bámul

Menne már innen a halál faszára

Édes otthonba: Piliscsabára.

Tudja már jól, mi az, ami nem jó,

Már megjegyezte, hogy „TÓCÓ GETTÓ”

Szilágyi Domokos szösszenete jutott magam irományáról eszembe: "Költeményed itt-ott híg és lapos/ mint harmatos mezőn a libafos.// Néhol pedig száraz, mint az avar/ Között diszkréten megbúvó kutyaszar"

Tudom, volt már szó róla nem egyszer, hogy a Tóci ilyen-meg olyan ótvar hely, hogy itt még a víz is kemény és már homokozólapáttal is ölnek; tény: vannak elég furcsa formák, történnek az átlagember számára megbotránkoztató események, ezt nem is vitatom, de Én azért alátámasztanám egy történettel azt, hogy itt sem minden nap kerül az a bizonyos 'pofon', az arra érdemes 'arcra'...

A pár éve - Velem és 2 barátommal - történt eset kiindulópontja, egy lakásbetörés.
Ok, -kérdezhetitek-, és akkor mi van?! Ez mindennapos;
Hipp-hopp, itt aztán tényleg hamar gazdát cserélnek a dolgok, mire befut SÜN-ékhez a bejelentés a Tóciból, a szajré már a harmadik gazdájánál, ha nem a negyediknél pihen...
Néha fennakad a rostán egy-két balek, de többnyire (gumi)bottal ütik azt a bizonyos nyomot.
Na, de kérdezem Én: mi van, ha szerénységemre vadásznak, Én viszont akárhogy erőltetem az agyamat, sehogysem esik a lábaim elé, tudatom porosodó polcáról, az a kis emlék-szösszenet, ahogy hónom alatt egy EUROKÜXMÜX déjvédéj lejátszóval, meg netán némi rézfukszal mászok kifelé egy felfeszített ablakon. Talán azért nem, mert soha nem volt stílusom ablakból ki és/vagy be mászkálni, ódivatú gyerek vagyok, megelégszem az ajtóval, ha van... ha meg nincs, oda meg nyílván nem megyek be, mert nem kenyerem a Batman-style, tornaórán is csak a foci létezett Nekem anno., meghát a mai napig csak annyit sportolok, amíg lesétálok az autóig; ez nálam elvek kérdése...
Azonban egyszer nagyon belefutottunk a tutiba', pedig egyáltalán nem feszegettük a határokat aznap; egy egyszerű kocsikázásnak indult az este (szigorúan csak a Tócóskertben), beszélgetősre vettük a figurát;
Unaloműzés képpen kiszáltunk itt-ott egy cigire, elment az este, és ennyi... Mindenki szépen haza.

Eltelt pár nap, amikor is csörgött a mobilom, egyik esti kocsikázós barátom, volt, hogy nemrég hazaérve egy 'csinos' kis idézés várta, miszerint, ugyanmár, fáradjunk be a szervekhez egy tartalmas kis beszélgetésre XY számú szobát keressünk, ekkor és ekkor...
Namondom! Ez bizonyára érdekes lesz, nosza - sok újat már nem tudnak rámrakni, ver az élet vagy 20 éve, ettől lejjebb csak akkor van, ha felajánlják, hogy legyek Én is rendőr.
Fogalmunk nem volt a kacifántosan fogalmazott levél értelméről, ugyanis a tényfeltárásnak csúnyán híjján maradt, a világon semmi nem derült ki, csak hogy menni kell...
És mint tudjuk, ha menni kell, hát...
Megvártuk a jeles napot, autóba be, és irány a Budai Ézsaiás u.

Nem tagadom, nem vagyok egy félős emberke, sosem voltam, mindig azt mondom, jöjjön aminek kell - azt is mondhatnám, Tócisan laza vagyok, de amit T barátom 'eljátszott', az még engem is meglepett - amikor érte mentünk, hogy felvegyük és eleget tegyünk kötelességünknek, miszerint meetingre menjünk a helyi "rendőrpalotába", egészen egyszerűen elaludt, és sem telefonra, sem a dallamos kaputelefonra nem reagált emberhez méltóan;
Az idő telt, mi meg szokás szerint késésben voltunk, mostmár miatta is.
Nem volt mit tenni, elindultunk nélküle, lesz ami lesz - max. kimentjük valahogy...
Meg is érkeztünk kisvártatva a 'helyszínre' (mi sz_r ez a rendőri nyelvezet) és fel irányítottak a levélben szereplő folyasóra, ahol két nem túl szimpatikus, ámde igen ideges emberke rohangált fel-alá, és a nevünket kiabálták. Mondtuk mi hogy: "- Jelen", ahogy az iskolában megtanították, de nem mentett már meg minket a jólnevelt és választékos:  "- Bocsánat a késésért..." - sem, úgyhogy kisípolnám, milyen szavak 'kísértek be' minket a kihallgató szobára, aminek ajtajára a "Betörési alosztály" táblát csavarozták fel értő kezek.
Ennél a pontnál - nem tagadom - némi para azért felkúszott a gerincemen, de továbbra sem emlékeztem, hogy bármi ténykedésem fedné az ajtón szereplő kategóriát, így helyet foglaltam a kényelmetlen székben, és vártam a tényeket.

Zanzásítva, hogy ne untassak senkit, annyi volt a történet, hogy épp egy cigi rövidségű megállásunknál a Tóciban, pont olyan ház elé sikerült parkolnunk, amit még aznap éjjel felnyomtak, minket meg a rendszám alapján bedobott valami unatkozó nyugdíjas, aki - gondolom - az esti Andaxin után nem tudott aludni és hús-vér térfigyelő kamerának álcázva magát, jó honpolgár lévén: "bázzegakiazutcánéppenvanazvóóót" felkiáltással lejegyzetelt minket. (ha helyzet van, minden rozzant perizerevő-nyugdíjas sasszem lesz - ezt tanuljuk meg!)
Benn nem kellett adnom a hülyét, hamar láthatták, hogy velünk nem javítják majd a statisztikát, így csupán egy délelőttel lettünk szegényebbek, ellenben némi tapasztalattal gazdagabbak, miszerint:
Ha a Tóciban este megállsz, beszélgetsz, többen vagytok, rágyújtasz, anyukádat/barátnődet várod vagy bármit csinálsz, de fiatal vagy, akkor potenciális elkövetője leszel... Bárminek!!!
Kész, ezen nincs is mit beszélni, ez a Tócós, ne akard megérteni a "miért?!"-eket.
Lenyúlcsány Feri is megmondta: "- ..el lehet menni innen!" (ja, ezt nem erre mondta, sorry!)

Konklúzió: itt éjjel folyamatosan legyél mozgásban, az kevésbé tesz gyanússá, esetleg hordj: "Attól még nem vagyok betörő, hogy éjjel járok haza" feliratú pólót - vagy ha a telepen mégis törvénytelen dologra vetemedsz, feltétlenül fizetsd le Jancsi bácsit és Juliska nénit; (megfigyelők kiiktatása - sarkalatos pont)
Áldozatok vagyunk?! - nem hinném... de senki sem válogathatja meg, hogy hová is 'dobja le a gólya' ...
Amúgy is,T haverom járt a legjobban: átaludta ezt az egész felesleges cirkuszt :)

...köszönöm a figyelmet: ez ismét egy személyes történet volt a város legnagyobb lakótelepéről!
 

A Földön, a természet által életre hívott megannyi képződmény hever szerteszét, legyen az pl. a Mariana-árok az óceán fenéken, vagy maga a nagy Mount-Everest. Magabiztosan és szilárdan hírdetik, hogy semmiképp sem ajánlatos fél vállról venni azt, ami úgy ivódott be a köztudatba, hogy kétes a hírneve; Ezesetben az egyik nagyon mély, a másik nagyon magas;
Végletek... Ellentétek...
De ide vehetünk példának néhány méltán elhíresült épületet is: Eiffel torony, Colosseum, vagy a Stonehange és sokegyéb híres kőrakás - mind-mind kapcsolhatóak egy városhoz, egy utcához, egy képhez, egy emlékhez.
Amiről Én szeretnék szót ejteni most, az - elhihetitek - a Tóci Eiffel tornya és Colosseuma egyben;
Az alfa és az omega találkozása; Egy szelet, ...mit szelet: keresztmetszet!!! Egy olyan összetett 'valami', ami egyszerre Véglet, Ellentét, Emlék.
Szögezzük le azért mindjárt az elején, hogy az ökoturizmus túráinak sorában ne nagyon keressük ezt a tájelemet, mert ugye Lillafüredre sem azért megy az ember, hogy a ku_va hosszú túra úton elfáradjon, henem mert egyszer látni azért kötelező; Na ezt mondjuk nem kötelező, sőt...
Fehér erkélyek - 10 emelet - folyasók és liftek. Nincs különbség egy átlagos betonház és a Tócóskert abszolút leghírhedtebb és legzüllöttebb épülete, a Derék 22 között. Vagyis évekkel ezelőtt nem volt különbség... mára azonban k_rváradenagyon van!

Ó, ha a falak beszélni tudnának! Volt idő, mikor hangos gyerekzsivaly töltötte meg a folyasóit, a levegőben friss süteményszag áradt szerteszét, egy frissen festett piros lift lágyan duruzsolt a munkából hazafelé tartó fáradt családfő alatt, aki a hosszú folyasóra belépve fogadhatta a felé szaladó kisfiát.
Pontosan tudom, hogy ezt látták a falak, mert Én voltam az a kisfiú. A 6. emeleti folyasót évekig koptattam a műanyag kerekes dömperemmel, és háromkerekű piros kisbiciklin 'motoroztam' fel és alá, a szomszédok legnagyobb örömére (műanyag kerék feat. némi játszóteres kavics) ...ahogy telt az idő, itt pattant el pár évesen az első cigaretta P.Sanyi barátommal (eredménye: egy leégett szemöldök, mert nem tudtuk, hogy szívni is kell begyújtáskor), a legnagyobb bukások biciklivel (váltás háromról két kerékre), lopott puszik a ház mellett a homokozóban (nyugi, lánytól) és stb. Csínyek ezek, semmi több, de ettől eltekintve nyugodt volt a hely, mindenki ismert mindenkit, és hangos szó nem nagyon szállt a folyasókra, ami meg volt, az az ajtók mögött maradt...
Élet-mérföldkövek sokasága... DE: ami volt, elmúlt. Az idő kavicsos műanyag kereke megállíthatatlan.

Minigarzon. Ha pontos akarok lenni, akkor ez a megfelelő szó a lakások kinézetére és méretére. Kis fürdőszoba vs. WC 'tú-in-ván', konyhának semmiképp sem nevezhető főzőfülke, kis folyasó - az elmaradhatatlan beépített szekrényekkel - és a ház lelke, 1 azaz egy darab szoba, egy egész normális méretű erkélyel kombinálva;
Komolyan éreztem némi depressziót, amikor később lakást váltottunk, és elhagytuk a pici de barátságos emeletes-játszóteret. A költöztető ZUK ablakából bánatosan néztem a folyasók üveg-ablakából felém integető virágokat (mályva volt - mert ha nem Tócóskert lenne a Tóci neve, akkor biztosan Mályvakert - mindenhol az a kib_ott mályva... azóta is...)

Teltek az évek: lakók jöttek, lakók mentek - ahogy az a panel-telepeken lenni szokott. Ez a rend.
Azonban a korábban már olyan sokszor emlegetett hipertér, a Kristálytükör, talán pár bejárati ajtó és biciklitároló, hogy-hogy nem - meghasadt; Történt ugyanis, hogy egy szemléletváltás következett be a várost irányító közgyűlésben (vagy csak sokat nézték a Schindler-listáját?!) ma sem világos teljesen, de az addig kisgyermekeseknek, új házasoknak fenntartott kis "mályva-palota" hetek alatt a putri és a börtön között ingázó etnikum tagadhatatlan gyűjtőhelye lett, bérlakás - átmeneti lakás, vagy tudomisén milyen címszó alatt; Az ittlakók gyorsan és biztosan átmentették a családjaikat a frissen kész Tócó-völgy udvaraiba... (a Völgyről később hosszabban is szólok, mert van mit...)
Ez volt a 22 szám 89'-e! - egy afféle Tóci rendszerváltás, ami egyes területekre soha nem fog eljutni a gettón belül, ide azonban atombombaként robbant be! Irmagnak magadt ott pár 'fehér' család, akik csak kapkodták a fejüket, hogy "-Úristen, fussak vagy erkélyről ugorjak, hogy leérjek reggel az utcára?!" (elhatárolódom a Tócósban is aktívan jelenlévő faji ellentétektől, de ami tény, az tény - barátaim) Itt a golyóálló mellény az újsághoz jár... A "Kinyílt a bicska a zsebemben" - mondás pedig, errefelé nem divat, tekintve hogy itt el sem rakják a késeket.

"Lehunyja kék szemét az Ég; lehunyja sok szemét A Ház!"

A falak lassan megkoptak, megjelentek a házra azóta is oly jellemző égetett kapcsolók, csak néha felvillanó neonok, semmitmondó tag-ek a falakon, firkált liftek, falba karcolt okosságok, masszív vizelet-szag és megszürkült erkélyek, amikről már a mályva is hiányzott...
Mint amikor egy gyertya kihuny: ellebbent a varázs - a DerékHuszonkettő varázsa - és beköltözött a helyére a félelem és reszketés, és valami keményen felfelé nyomuló.. nem is tudom: aktív-társadalmi-hányinger?! Legutóbb arrajártomban az első gondolatom (az utolsó is) annyi volt, hogy jelen állapotában a Fűrész bármely részét forgathatták volna benn...
Kis forrás-kutatást végeztem a napokban, és egy ott lakóval beszélve félmosolyal nyugtáztam, hogy volt idő, amikor a 3-4-5. emeleten biztonsági őrök vigyázták a rendet nappal és főleg éjjel. (Csak a miheztartás végett jegyzem meg, hogy olyanok, akik a LOKI meccseken szoktak biztosítani, nem Mr.rövidlátó-sánta szandál-zoknis Béla bá' a Rossmann-ból) A környéken ma már parancsba kapják az iskolából hazafelé egyedül járó kisiskolások, hogy: "...jövetben kerüld el a nagy fehérerkélyes házat, tudod; vagy irgumburgum; De ha ott sétálsz el kisfiam, lehet oda lesz az új mobiltelefon...ejnyebejnye..."

Ha leszáll az este a mi szeretett lakótelepünkre, és talán mégis betévedek a kék-kanyar (erről is később részletesebben post-olok majd) házai alá, és onnan kiérve szemben találom magam a hírhedt fehér erkélyekkel, lassítok - egy pillanat nosztalgia - de amint meglátom a sötétben megcsillanó fehér szempárokat a bejárat előtt (és hidd el - olvasó - csak a szemek fehérek), sóhajtva tovább sietek.
Érzem: már nem vagyok itthon...

És ha nevezetességekkel példálóztam az elején, akkor hadd vonjak párhuzamot: a Derék 22 a Tócóskert Bermuda-háromszöge! Itt tűnnek el a dolgok nyomtalanul, legyen az jókedv, remény, vagy tárgyi dolgok; Szokták mondani: "Az a ház elátkozott hely, lehet a Kedvencek temetőjére épült..." - és valóban... Egy dolgot azonban nem tudott eltűntetni bennem: az emlékeket.
De ha még párszor arra lesz dolgom, lehet kiverik a fejemből azt is... :P

u.i.: halkan jegyzem meg, hogy nem túl rég egy édesanya jobbnak látta, ha a 22 egyik sokat látott ablakából alá hullajtja kisgyermekeit, majd Ő is utánuk 'indul' - erre mondta a Kontroll-ban a Professzor: "... a környezetének produktuma..." R.I.P

Képek:

 

kapcsolódó link: www.origo.hu/itthon/20070702-megolte-ket-gyermeket-is-az-ongyilkos-no-debrecenben.html