Faszvizsgálat lesz. Amikor azt hallod, hogy a folyosón valaki torkaszakadtából ezt üvölti, akkor nem tudsz nem odanézni. Amit látsz, az Nagygenyó teljes valójában, ahogy eszeveszett gyorsasággal rohan végig a folyosón és ezt ordítja, ahogy csak a torkán kifér. És hogy minek örült meg ennyire? Természetesen az iskolai herevizsgálatnak. Úgy gondolta, kötelessége sürgősen figyelmeztetni férfitársait a közelgő veszélyre, ezért a közlésnek eme legrövidebb és leghatékényabb módját választotta. Mit mondhatnék? Bárcsak mindenki ilyen hatékonyan kommunikálna manapság.
Aztán ott volt az a másik, akit Cserkónak hívtunk. Ha egy osztálynak szemléltetnem kellett volna, hogy mit értünk panelproli alatt, nos, elég valószínű, hogy őt rángattam volna ki a katedrára, majd rámutattam volna és annyit mondtam volna: íme hát. Cserkó valahogy mindig belekeveredett valamibe, de talán a legemlékezetesebb az volt, amikor színházba ment két osztály, vagy talán az egész 8. évfolyam. Mindenkinek el lett pofázva, hogy színházba megyünk, nem kellene parasztnak lenni, ne öregbítsük már kedvenc általános iskolánk amúgy is megtépázott hírnevét. Nos, ezt a legtöbb diáknak sikerült is betartania, de ahogy sejthetitek, Cserkónak nem igazán. A darab már jó ideje mehetett, talán egy óra is eltelt már, a közönség pedig néma áhítattal figyelte a színpadot. Ekkor azonban beütött a krach, ugyanis a színpadon általunk nem várt esemény ütötte fel fejét: megjelent rajta egy félmeztelen nő, mellkasán két szép, fejlett mellel. A közönségben uralkodó síri csendet Cserkó jóvoltából azonnal felváltotta egy teli torokból beüvöltött HÚBAZMEG. Próbáltatok már röhögést visszafojtani? És próbáltátok már ezt legalább 50 másik diáktársatokkal együtt megtenni? Az eredmény katasztrófa. Szerintem sem iskola, sem tanár úgy nem égett még, mint akkor ott. Mondanom sem kell, hogy az iskola igazgatói intővel jutalmazta évfolyamtársamat. És hogy mi a tanulság? Ha tanár vagy, nézd meg a darabot mielőtt gyereket viszel a színházba.
Aztán volt nekem egy osztálytársam, akinek egy kicsit agyára ment, hogy kb. 10 éves korától kezdve pornót néz az apjával. Emiatt minden szituációról a pina jutott eszébe. Előszeretettel mondogatta a csajoknak, hogy "kámánbébifákkju" amit a lányok nagyon sokáig nem értettek, de azt sejtették hogy ettől a sráctól jót nem jelenthet. Aztán mikor megvilágosodtak, akkor volt nagy fújolás, elhúzódozás, meg tanárnéninek panaszkodás. Ez a srác annyira bekattant, hogy ha elmentünk egy csatornafedél mellett, és abban csobogott a víz, mindig azt mondta, hogy egy pucér nő fürdik odalent. Ja, a csatornában. Ülj le fiam, egyes.
Aztán ott volt a D osztály, akik az iskola fekete bárányai voltak. Csupa bukott, máshonnan kicsapott, vagy egyszerűen csak gyenge felfogású diák járt ide. Volt olyan, amelyik 16 éves létére még mindig 8.-os volt. Meg is kapták az iskola legkeményebb testneveléstanárát. A testneveléstanárok amúgy sem ismernek kegyelmet, ő pedig különösképp határozott és karakán figura volt. Volt egy időben az iskolának egy eléggé labilis idegzetű fizikatanára. Van egy dolog, amihez minden diák egyformán ért, tanulmányi átlagtól függetlenül: a gyenge idegzetű tanárok felismerése. Ha lehet ilyet mondani, ez az osztály szakértő volt a témában. Sőt, ők a felismerésen túl leginkább a kikészítéshez értettek. Konkrétan az ő órájukról szaladt ki sírva ez a tanár, majd nem sokkal, talán 1 hónappal később át is ment másik iskolába. De térjünk vissza ahhoz a kirohanós órához. Következő órájuk testnevelés volt, ami velünk volt közösen, és az ő osztályfőnökük tartotta. Szünetben gyorsan átöltöztünk, és ücsörögtünk a tömény tesztoszteronszagban az öltözőben. Ezek épp azon röhögtek egymás között, hogy hogy megszopatták a tanárt, mikor belépett az osztályfőnökük olyan fejjel, amilyennel az ember háborúba megy ellenséget ölni. Egyből megfagyott a levegő (és benne a tesztoszteronszag), még mi sem mertünk megszólalni, pedig tudtuk hogy most nem mi leszünk elpicsázva. Elordította magát a tanár: MI VOLT FIZIKAÓRÁN? - Síri kuss volt rá a válasz és merev padlórabámulás. Még egyszer ugyanaz a kérdés: AZT KÉRDEZTEM, MI VOLT FIZIKAÓRÁN? - Még síribb kuss, a tekintetek pedig már 5 méterrel a padló alatt jártak. Ekkor végleg eldurrant a tanár agya, és módszeresen pofánütött mindenkit abból az osztályból. Ez úgy nézett ki, hogy ők egy sorban, mi meg egy másikban ültünk, ő pedig odament az övékéhez és sorban mindenki kapott egy nagy büdös pofont. Aki elfordult az repetázott. De ugye a társadalmi igazságosság mint tudjuk, nem létezik, így a sor végén maradt 3 tag, akik nem kaptak. Hogy miért? Mert ők voltak a keménymag, és a tanár se volt hülye hogy 8 napon túl gyógyuló sérülést okozó véletlen baleset áldozata legyen tanítás után. A 3 közül az egyiket Árpinak hívták, akiről álljon itt egy történet még befejezésül.
Árpi és családja határon túlról, Ukrajnából érkezett a Tóciba. Árpiról annyit érdemes még tudni, hogy legalább 16, de lehet hogy 17 éves volt akkoriban, és vagy 100 kg. Történt egy nap, hogy iskolai szünetben eltűnt a suliból. Senki sem tudott róla semmit, mintha a föld nyelte volna el. Pár nap múlva jött újra iskolába. Mint később kiderült, problémájuk akadt Ukrajnában pár helyi keménycsávóval, vagy talán magával a maffiával, a fene se tudja. Az is kiderült, hogy az ukrán szál nem volt még elvarrva, a probléma (talán tartozás) még továbbra is fennállt, úgyhogy az ukránok szép csendben kikísérték az iskolából. Biztos valamilyen speciális ukrán napközibe vitték, hogy tanuljon valami fontosat. A tanári karnak sem kellett több, az eset után minden szünetben 2 tanár szeme állandó jelleggel Árpin volt.
