Néhány hír a napokban helyettünk is "beszélt" az (országos!!) médiában a Tóciról, de igaz ami igaz, elég régen nem jelentkeztünk a "lövészárokból", úgyhogy érkezem is, ahogy időm engedi az írást - tekintve, hogy azok a bizonyos legyek nekem sem hordják össze a lét. Úgy alakult azonban, hogy a minap a nyakamba' vettem a Tócit, és volt időm egy 'nosztalgia sétára'. (ügyintézéssel egybekötve, persze) Mondanom sem kell, azokat láttam, amiket évek óta "sírva" nézek;
Nem titok: egyszerű ember vagyok magam is, mint a nagyátlag a 'dzsungelben'. Ha jellemezni akarnám az ÉLET-et, a "LIFESTYLE"-t, mint olyan, a Tóciban az pár sor lenne, osz' kampó; Sétám során most is csak az általánosságokat vettem észre, olyan dolgokat csupán, amiket minden itt lakó olvasó csak igenlő fejbiccentéssel nyugtáz...
Az itt élők - ahogyan Én is - egyformán az olcsó diesel-ek indítózására, az óvodába induló gyerekek kiabálására és/vagy a szigorúan még atom-sötétben közlekedő kukásautó zajára kelünk... Teljesen "rendben" van az is, hogy amikor viszont pihenhetnék, ami ugye a várvavárt hétvégét jelenti, akkor viszont az éjszakát járó füves gang-ek, meg a hajnali részegek: "-kúúvanyád"- és egyéb választékos szóösszetételeik verik ki a nehezen jött álmot a szemeimből, arról nem beszélve, hogy a Tóciban isten mentsen meg tőle, hogy a lákásod ablaka mellett-alatt-közelében egy elhagyatott pad legyen, mert az egy idő után tuti fix pontja lesz: bandáknak, balhéknak, éjféli bull-terrier sétáltatóknak vagy a legrosszabb-rossznak: pár insomniás nyugdíjasnak!
Egyszóval: ahogy a reggel indul, és ahogy a nap végződik, az afféle keretbe is foglalja a sanyarú emberi sorsokat. A menetelésem közbeni, afféle utcai korcsoport-tanulmány a la raptile:

1. Aki benne jár a korban, (szülő, nagyszülő) az itt a gettóban szinte nem is tapasztal már semmit - alvajárók csupán - akik reggel a szét-grefózott buszmegállókban (egy menthetetlen drogos ismerősöm szerint: "-buszmegállomás", de ezt most hagyjuk, ne próbáljuk megérteni...) állnak maguk elé meredve, és azt motyogják magukban, hogy menniyre nagyon utálják a munkájukat, vagy hogy mi lesz ma a Nagypiacon, lesz e  friss 'amaaa meg kőőőte'; Ez a réteg: buszra fel-buszra le - ennyi is, max. ha anyuka az illető, akkor 'ÉNEsteFőzniVacsora"... Esti storynak meg a vacsi mellé ott van, amit kihallgatott akaratlanul is a reggeli járaton...
(senkit megbántani nem akarok, a leg-megbecsültebbek Ők a "listámon")

2.Sokkal inkább kinyílik a látószög, ha netán még annyi a dolgunk, hogy reggeltájt benyomjuk a TV-t, és Cartoon Network powwa', ha meg jó az idő, akkor háromkerekű kisbicikli, meg homokozólapát, és go le kiabálni, hadd ne aludjon, aki tegnap éjszakás volt :) Szülő otthon mos, és néha lekiabál, hogy ne igyon a gyerek az ebihalas pocsojából, basszameg!
Ó, a gondtalan óvoda előtti évek! - hová reppentetek el oly' gyorsan?!? :)
Én ezt a korosztályt mindig úgy szemlélem, hogy az élet össze szopatása ott van még előttük! ehe..ehe...
Klasszikusan véve, olyan hogy "GYEREK" - olyan nincs a Tócóskertben; (látsd: 14 éves késelő) - ezt az életformát át is ugorhatjuk séta közben  és 'mini-bűnözőket' általánosíthatunk szinte csak... (a kivétel erősíti... bla..bla...)

3.A szakadt kocsikkal munkába induló családfők, az valami utánozhatatlanul eredeti, a stand-up comedy műfaját teljesen kimerítő jelenség a dzsungelben. Az 'anyu tolja-apa kormányoz' vagy a 'gyerek és anya tolja-apa benne cigizik' látványra már fel sem kapod a fejed, de még elmosolyodsz, ha a father odalöki a gyereknek, hogy: "- A faszér' van ilyen messze az a kibaszott iskola, fiam!!! Mennél inkább gyalog te is meg anyád is!"
A "tuning" Ladák és egyéb sárkányok friss-jogsis 'Schumacher'-eire most nem térek ki...

4.Az általános iskola, vegyük az Én ex sulimat pl. (Kazinczy) pontosan a gettó közepén 'sárgállik", (sárga szín: míg élek fel nem dolgozom, hogy hogyan lehet sárga színt adni egy iskolának, hacsaknem az ideggyógyra asszociálva, mert úgy érthető lenne, ugyanis AZ!!!) - az álmos reggeleken, nagyon lassan (...és már cigizve) odafelé sétáló nagytáskás csoportok, köztük sminkelt 10en páréves csitrik - magasított csizmákban; nézni is fájdalmas és elgondolkodtató...
És vagyunk mi, köztük sétáló "veteránok", akik ki mást, mint magunkat látjuk bennük, évekkel ezelőtt - mert mi is ültünk ugyanazokon a padokon, ugyanott szívtuk a cigiket és hangoskodtunk éjjelente. Ma mi vagyunk azok, akiket furcsán méregetnek a lurkók, hogy:
"-Sok idióta, hogy rohan melóba'..."
Van az a bölcselet, hogy "Mi vagyunk azok, akiktől a szüleink féltettek!" - hát, nem tudom... Nyílván persze ezzel csak viccelek :)
Vagy nem...

Az Én sétámkor este van, így az előzőekben leírtak csak plussz adalékok, hogy tisztán lássunk egy reggelt...
Otthonról indulva tehát ezeket látNÁM, de kiérek az első házsor árnyékából, és elindulok célom felé; Egy megállapítás máris elkerülhetetlen:
a betonházakon felül, kibaszottul sok itt a park. Ezt a Tócitól nem lehet elvitatni, bár kevésbé vesszük ki a részünket ezzel -az esőerdők mellett- az oxigén-gyártásból, de füves-fás terület, az van...
Ki-ki döntse el, hogy egy ilyen hírhedt területen ez áldás vagy inkább átok?!
És nem, ez nem szójáték, kedves barátaim: a füves terület, az füvesterület!
Nappal teljesen ártatlan, madárcsicsergős, de ha alkonyodik, és a minta-családok épp vacsorához készülnek, akkor a házak közötti parkokban egy 'nemes állatfaj' merészkedik elő 'odújából', és prédára les a bokrok takarásából; Méregfoguk nincs, csak mérgük a zsebben, különös ismertető jelük a -nyáronismellénykapucnival- és a szúrós tekintet; - ma már csak odabiccentek ha összefutok velük, felismerek bennük még néhány réges-régi arcot a mai 'arcuk' mögött, de beszélgetni már nem állok meg; felesleges... miről?! minek?! sok közös témánk ma már nincs, szerintem...
Ami tény, az tény: tócis séta során NEM kerülheted el a parkokat; kész, ez van, valahogy úgy mennek az utak a telepen, hogy minimum egyszer be kell vállalnod egyet;
Itt válik el az ocsú a búzától - így is mondhatnám! Vagy bevállalod, vagy sosem érkezel meg oda, ahová indultál...
Bátran ki lehet jelenteni, ha másban nem is, ebben az egyben le tudtuk másolni Los Angeles-t - ahol park van, ott dealer is van; ennyi... (szigorúan az utcáról beszélek, a "házinepperek" most nem kapnak 'teret')
Ha átérsz a parkon, és telefonod-pénzed-kabátod megvan, akkor egyfelől: gratulálok, másrészről feltűnhet, ami évezredes tény - a házak sarkokban végződnek, és mint tudjuk, sarokról-sarokra tud újat mutatni a Tóci, nincs az az elkerülni vágyott csoportosulás, akibe' ne futnál bele, pont amikor persze pláne nem akarod; Einstein és a relativitás, ugye... :)
Ekkor vagy beszélgetned kell, mert rég nem láttak, (nyílván, mert már nem bandázok) vagy sosem láttak, és azért akarnak kicsit "beszélgetni" veled... nos, egyik sem kellemes...
Bandák után az utad elvihet továbbá még néhány kocsma mellett, de erre BLOG-szerkesztő társaim már kitértek, hadd ne részletezzem, amit már tudunk;

Amikor viszont elértél A-ból B-be, az valami fantasztikus érzés, főleg átlényegül az egész, ha az utat az esti órákban tetted meg (mint Én is); Leírni nem lehet, milyen az, mikor belépsz oda, ahová indultál, és elhalkul mögötted a pezsgő éjszaka... aki sétált itt, tudja - nagy sóhaj, és fejben már tuningolod magad a hazaútra, ami szintén ritkán sikerül kaland-mentessé...
De az "éjszaka hazafelé" - az már egy másik történet, annak aki itt él, kötelező jelleggel van legalább kettő story a 'tarsolyában' a telepi éjszakából...
Én magam azzal zárnám a csapongva leírt sétám bölcseleteit, (ami itt-ott nélkülözi az időrendet, de a tényeket semmiképpen), hogy: mi, akik itt vagyunk kénytelenek álomra hajtani a fejünket, mi már menthetetlenek vagyunk, de aki még választhat - ne, hangsúlyozom, NE sétáljon erre sötétedés után, csak ha nagyon muszály; drótot az öreg Tóci köré, és DISTRICT-9 :)

(Ahogy igértem, már csinálom a foto-kat a "nevesebb" területekről, hogy aztán megismertessem itt a nagyérdeművel, ('kanyarok', parkok) és a Tócóvölgy is bemutatkozik a maga valójában hamarosan; kis türelem; ...és sorry hogy így elhúzódik! :(