Kedves barátném, Tilda, időszakos jelleggel le-letéved az Alföld eme zegzugába, karácsonyi vásáron árusítja nővére kézzel készített bábuit. Hozzá s neki írtam eme versikét, dalfos(s)lányocskát, íme:
Tócó-gettó, a hely ahol élek
Itt kemény a víz, kemény az élet
Ha Tilda lejön Piliscsabáról
Reggeltől estig bábukat árul
A kemény víztől száraz a bőre
Szüksége van babakenőcsre
Vágyik már vissza Piliscsabára
Pihe-puha-lágy ágyikójába
Elege van a Hortobágyból
Szentestéig alkeszeket bámul
Menne már innen a halál faszára
Édes otthonba: Piliscsabára.
Tudja már jól, mi az, ami nem jó,
Már megjegyezte, hogy „TÓCÓ GETTÓ”
Szilágyi Domokos szösszenete jutott magam irományáról eszembe: "Költeményed itt-ott híg és lapos/ mint harmatos mezőn a libafos.// Néhol pedig száraz, mint az avar/ Között diszkréten megbúvó kutyaszar"
