Üdvözlök mindenkit! Azokat is akik a Tócósban tengetik, vagy tengették napjaikat, és azokat is, akik még sosem hallottak erről a helyről. Ez utóbbiaknak álljon itt egy gyorstalpaló kiskáté:
A helyszín Debrecen. Ez a város az ország keleti régiójában, Hajdú-Bihar megyében található (megyeszékhely), mellesleg az ország második legnagyobb városa kb. 200 000 lakossal (holtversenyben Miskolccal). Azt hiszem ezzel tisztáztuk azt, hogy e várost nem illik vidéknek nevezni, ahogy pestiesen mondanák, a vidék ugyanis az, ahol a végeláthatatlan rónán csak egy-két parasztot látni, ahogy éppen a marhákat hajtja, vagy kapál valamit. Mielőtt bárki megkérdezné, igen, van mikrosütőjük az embereknek itt is, és igen, autóval (is) járnak. Nem, macskát azt itt sem szokás enni, kivéve talán a kínai kajáldákat, bár itt még nem olyan rossz a helyzet, mint Budapesten, ahol gombamód szaporodnak e kétes hírű vendéglátóipari egységek.
A Tócóskert tehát Debrecenben található, és tulajdonképpen nem más mint egy hatalmas betondzsungel. Korábban mocsár, illetve hobbikertek voltak ezen a helyen, de a megboldogult szocializmusban a honatyák kitalálták, hogy a népnek bizony élettér kell, ezért építünk panelt. Természetesen nem ez az egyetlen betondzsungel Debrecenben, viszont ez a legfiatalabb, valamikor 1980-85 környékén adták át az első épületeket. Persze, azok jártak a legszarabbul akik ilyentájt költöztek be, mert évekig hallgathatták a légkalapács monoton csattogását. Na de kik is költöztek be ide? Egy kisebb hányada a beköltözőknek tősgyökeres debreceni volt, viszont a nagyobb rész a környező településekről elvándorolt lakosság volt. Gyakorlatilag emiatt a momentum miatt lett érdekes a Tócóskert: ennyi parasztot egy rakáson nagyon ritkán látni, és ezt majd az olvasó is belátja, amint haladunk a posztokkal.
Blogunk tehát ezen emberek tetteit, a Tócóskert mindennapi hangulatát próbálja visszaadni, reméljük sikerrel. Még itt az elején leszögezném, hogy természetesen ezen blog nem azt akarja mondani, hogy aki ott lakik, vagy lakott, az automatikusan egy bunkó paraszt (annál is inkább, hiszen ezen sorok írója is ott lakott, aki egy végtelenül jó fej), sokkal inkább a bunkók által keltett mindennapi hangulatot szeretnénk visszaadni.
