Hatévesen panelből panelbe természetesnek hatott, nem is sejtettem, hova kerültem. Nyolcvanhét fontos év. Nem tudtam, hogy lesz itt még nemulass: alkeszok, öngyilkosságok, véres homok, IFA-tolatás nyugdíjas fejére, gázolás, lövöldözés.

Legelső emlékeim egyike a Tócóskerttel kapcsolatban: a biciklimet lent hagytam a tízemeletes kék monstrum előtt, mint tettem azt egy kisvárosban, és senki nem nyúlt hozzá. Felmentem, tettem-vettem, gondolom ihattam, lementem, bicikli sehol...

Első lecke: semmit se hagyj őrizetlen a Tócóskertben...