Gondoltam, így a két ünnep között is posztolok még ide, talán idén utoljára, hisz elkerülhetetlenül közeleg a szilveszter este, az év utolsó - 'kötelezőbulis' napja, ami egyet biztosan nem hoz el: a változást a Tócóskert számára. Évről-évre csak egyvalami biztos, hogy minden és mindenki ugyanaz marad; a postás ugyanolyan rezignáltan jön majd szembe az utcán jövőre is, a házak alatti mini-ABC-k eladói ugyanúgy összerezzennek a pult mögött, ha belép valaki a bolt ajtaján, a szakadt nyugdíjas formák ugyanúgy térfigyelnek majd a házak közötti tereken, és teljesen biztos, hogy jövőre sem hagyom el a gettót Én sem...
Így az év utolsó napjaiban fel-fel dereng azért, egyfajta összegzés képpen, hogy mennyi, de mennyi idióta f_szság történt idén is itt a beton-dzsungelben, így mi más is lehet az idei utolsó postom apropója, mint egy helyben megélt szilveszteri házibuli kicsiny története, ami valamikor 2000 környékén esett meg velünk. Nekem valahogy, a szilveszter közeledtével, mindig ez az este ugrik be, sorry...

Rögtön kezdésnek mondhatom talán, hogy többek bánatára, (értem ezalatt a bulinak otthont adó lépcsőház lakóit) Zé barátom fejéből kipattant az isteni szikra, miszerint elindult az: "ezredforduló - világvége - nagy buli kell" vonalon, idézem:
"-Hallod, üres lesz a kecó, ott pusztuljunk meg nálam, ha robban az a g_ci Nap éjfélkor!"
Hogy ez honnan jött neki, azt senki ne kérdezze, (éjszaka-Nap ?!?) Én is ledermedtem, de Zé mindig is nagy Nostredamus volt; ha Ő azt mondta: "-Na, ma nagyon csúnyán szíííjjel' kocsmázom magam", akkor az úgy is volt - tehát, mondhatjuk, hogy Ő született jövő-látó volt. Fel is néztem akkor a Nap-ra, és szinte láttam, hogy ez robbanni fog, bazmeg', nincs mit tenni... (mint tudjuk: ezegyszer azért tévedett)
Az ötlet tehát véglegesen és visszavonhatatlanul megszületett, Pandorát már nem lehetett a palackban tartani. Apropó: palack! Minden valamire való házibuli első és alapjaiban legfontosabb mozzanata, a fiatal szervezetre oly' káros, (de épp ezért elengedhetetlen) alkohol megvásárlása!!! - ...gyógyászati célt annyira nem szolgál, esésből adódó sebek kezelésére nem ajánlott, de használható! - Én ezt szoktam mondani.
Sokkal cizelláltabban hangzik, mintsem, hogy beb_szni vesszük meg a TESCO-ban!

Nemkelltovábbmennie, TESCO! - a panelházak életminőségével egyenértékű hiper(?)market a Tóci szélén, az olcsóságot kanyar nélkül bekajáló kiccsaládok' hétvégi nagybevásárlásainak helyszíne.
Az Én szívből jövő jótanácsom ezzel kapcsolatban, hogy csak azt szabad megvenni eme helyen, amit előtte árulnak, mert bár benn is megvan az esélye, hogy azt kapod, ami rá van írva, de valószínüleg már átragasztott szavatossági tanusítvánnyal. (konklúzió: aki hülye, haljon meg!) - Na, de a lényegnél maradva: ezegyszer bizalommal léptem be az ANTSZ által igen ritkán látogatott parasztellátóba', mert tudtam, hogy bár nem lehetetlen, de a szeszekkel csak nem mahinálnak annyit a "Segíthetek?Józsi"-k.
A bevásárlókocsi nagy rutinnal való telepakolása üdítő és bódító italokkal -  'missön komplít' - és még délelőtt irány a "tetthely", vagyis Zé barátom nagynak éppen nem mondható, de legalább otthonosnak sem, lakása. Behűtőztük a számottevő mennyiségű szeszt, és büszkén azért két-két doboz sör erejéig rákóstoltunk a készletre, merthát, mégiscsak a "TECSÓ'-ból van, sose' lehet tudni, ugye!
Időközben arra nem térek ki, hogy az idő múlásával, hogyan lettünk estére vagy 40-en 50m2-re, de mint tudjuk, a jó hír, mint boldog galamb, száll a széllel (és mobilon).
Az elsők között érkeztem, ami abból következett, hogy már haza sem mentem, így páholyból nézhettem, amint a Tóci legalapvetőbb arcai sorra átlépik a pokol küszöbét, közben persze azon gondolkodtam, hogy annak egészen egyszerű oka van, hogy itt vannak, mert bár lesz ennél jobb buli, de oda valahogy nem hívták meg ezeket az embereket, hogy úgy mondjam: nem voltak listán!!! (a mi bulijainkban a börtönviselt előélet sosem volt kizáró ok)

Mindenképpen erősnek volt nevezhető a kezdés, mind zeneileg, mind fogyasztásban - a csendes kis beszélgetések egyre hangosabbá váltak - a szervezetbe jutott dolgokkal egyenes arányban. Én még ép tudattal sétáltam a 'kis szoba - nagy szoba - erkély' aranyháromszögben, amikor már láttam, hogy nem lesz egyszerű az este, tekintve, hogy a tömegben 'T' barátom kissé már szürkült arccal a mosdó felé igyekezett, rögtön a nyomában alig boros-kólával Andy kisasszony a konyha irányába' tendált, és 're-fresh'-elve a fél literes poharát, enyhe amplitudóval visszaérkezett az este nyomait máris magán viselő bőrkanapéra...
A közben még lightosan ivó hölgyeknek hála, afféle mentőövként, megérkeztek az este első szendvicsei - vagyis inkább, update-szendvicsei, tekintve, hogy a 'kenyéren Maci-krémsajt' ritkán nevezhető McMenü-nek; speciel ezt a balhét pont Én vittem el, mert túlságosan az alkoholra koncentrálva nem vettünk csak némi Chips-et, azt jóvan'....
Tanuljuk meg: egy szilveszter ritkán szól a kajáról, azért ebben csak igazam van, nem?! (DE!)
Kicsit visszakanyarodnék az iskolához, miszerint egy jó fogalmazásban mindig ott a tetőpont!
Az Én történetemnek szó szerint: a tető egy pontja a tetőpontja!!! (de erről később!)
Éppen számhoz emeltem egy újabb doboz Dr*hert, amikor, az este folyamán először: csengettek! - Az épp legközelebb álló 'valaki' nyitotta is az ajtót, a tettes egy szomszéd lehetett, mert egy rövid: "-Aha.. jó..." - mondatra értem oda, és már csukódott is az ajtó befelé.
Ebben a buli-szakaszban már esélye nem volt holmi jött-ment családapának, esetleg Göncz Árpi beszédét meghallgatni akaró kisnyugdíjasnak; mi már azon az idősíkon mozogtunk, amit csak a magunkfajta ért meg, a külvilág, mint olyan, számunkra már nem létezett.
Éjfél - pezsgő - koccintás.
Én hol ezzel ittam egy kört, hol azzal - elért a vég lassan engem is...
A lakásban közben lejátszották a normandiai partraszállást a nagyobb szobában, a kisebben pedig Pé barátom demonstrált éppen valamit egy kisebb hallgatóságnak, ami véleményem szerint talán a dinoszauruszok kihalása akart lenni, vagy valami hasonló - lényeg a lényeg: másodszor is csengettek!!!

A vállak és kezek között elnézve esélytelennek tűnt, hogy Zé, mint házigazda, ajtót nyisson, sokkal valószínűbbnek az tűnt, hogy Ő ma már semmit nem fog csinálni, így jómagam, és az imént épp frissen hányt P.Á.L barátom tártuk szélesre az ajtót.
Hopp! A cigarettafüst megtalálta a kiutat végre a lakásból, és méltóságteljesen gomolyogni kezdett, éppen az ajtóban rámköszönő két rendőr arcába. (itt snitt., mert nem tudom, mit mondtam), de közben halkult a zene annyira, hogy a válasz már itt cseng a fülembe:
"-Na ezt akkor most ku_va gyorsan befejezték, hölgyeim és uraim!"
A naiv részeg, ugye, mit mond ilyenkor, amivel rombol mindent?! Hát amit Én is mondtam:
"-Miért?!"
Ezután több dolog is történt: kezdésnek összetört egy pohár, valahol a szobában; másodsorban a csengetésre, meghát a zene is abbamaradt: "-Namiaf_szvan?!" felkiáltással a félmeztelen Krisz lépett ki a fürdőszobából, szembe a rendőrökkel, majd nyomában a barátnője, hogy úgy mondjam: zilált állapotban!
"-Az a f_sz van, hogy bejelentésre vagyunk itt, a bulit ezennel tessenek abbahagyni, és a két barátjukat kérném még leparancsolni a ház párkányáról, ha lehet, de azonnal!!!"
Ejmiakőtyúkanyó?! - barátokat, párkányról??? Miva'?
Egy kisebb csapat rögtön az erkély felé indult, mint a mekkai zarándoklat, ahol meglepve tapasztalhattuk, hogy Lac éppen imbolyogva hugyozik lefelé az erkély fölötti lemez-párkányon állva, mellette hasonló kilengéssel Tom irányítja és látja el a célzáshoz szükséges tanácsokkal, hogyan találja el a járdát a legjobb szögben...
(kisebb győzködésre visszamásztak az erkélyre)
Lássuk be: itt a TETŐponton, valóban véget kellett hogy érjen ez az este, és véget is ért...
A banda, ahogy jött, úgy is tűnt tova a 'zavaros időködben', hátrahagyva a hányásában fekvő Zé-t, mint házigazda, és a szebb napokat is látott ingatlant. Január 1.-én új nap virradt, pár fiatal a kabátját összefogva didergett hazafelé, halkan motyogva: "-Én bazmeg' többet nem iszok!" - ...és fogadalom gyanánt el is hitték, hogy így lesz...

Nos, Én ezzel a kis szösszenettel kívánok sokkal boldogabb új évet mindenkinek, a Tóciban és azon kívül is, és sokkal jobb befejezéssel egy hasonlóan nagy bulit!!!
B.U.É.K gyerekek!