Muszáj vagyok engedni a rajongói nyomásnak (még! még! - kiáltja a tömeg) és iderittyenteni valami újabb posztot. Sajnos olybá tűnik, hogy a 4 szerkesztőből 2 sosem fog írni, Fenryr barátom meg valahol eltűnt az éterben... Mivel eléggé meg lettetek váratva, igazi csemegével szolgálok kárpótlásul: képeket kaptok a Tóciról! Bizonyám, képeket! A képekről annyit, hogy ha rákattintotok, megnézhetitek nagyban is őket. Ne is borzoljuk tovább a kedélyeket, csapjunk bele a hígfosba (ja, bocs az egy másik blog, akkor a lecsóba):
A Tóci konzervatív, és ragaszkodik önnön mocskos valójához. Megváltozni nem akar, és nem is fog. Ha valaki mégis meg akarná változtatni, az szembetalálja magát a Tóci ellentmondást nem tűrő tiltakozásával. Amit itt emberkéz odabaszott (egyesek építésnek hívják, de ez itt nem az), azt még Isten sem rombolja le. Nem hiszed, kedves olvasó? Csak nézd meg a képet, és csodáld a Tóciban rejlő természetfeletti hatalmat.
A következő kép művészien foglalja magába a naivságot, nemtörődömséget, destruktivitást, és a büszkeséget. Hogy miért? Kezdetben vala a sötétség (és ahogy nézem, az is maradt, hehe), mikor is valaki naivan megálmodta ezeket az alkalmatosságokat. Úgy gondolta, hogy az embereknek ebben majd öröme telik. Ehelyett a nemtörődömség az időjárás rút kezére játszotta ezeket a hajdan pompázatos építményeket. Mostani állapotukhoz a destruktivitás is hozzátett, hiszen a Tóciban a legmagasabb az egy négyzetméterre jutó keménycsávók száma. De már ti tudjátok, drága olvasók, hogy a Tócinak van önvédelmi mechanizmusa, és nem enged lerombolni semmit. Ezen építmények is büszkén hirdetik: ők örökké itt lesznek. Sejtésem szerint a Tócit ugyanaz az erő tartja össze, mint ami a Stonhenge nagymúltú építményeit. Hát nem gyönyörű?
Na de maradjunk még a különböző egyéb építmények talaján, és nézzük meg a következő képet. Az előzőhöz képest annyi a különbség, hogy míg az újkorában ellátta eredeti funkcióját, addig ez utóbbi már újkorában sem. Próbáltál már betonasztalon ping-pongozni, drága olvasó? Nem? Elmondom milyen. Olyasmi, mintha egy szál mangalicakolbásszal próbálnál meg facsavart behajtani. Egy darabig még el is szórakoztatna, de aztán menthetetlenül megunnád. Ha esetleg Dévényi Tibi bácsi olvas minket, akkor kérem, könyörgöm, írjon nekem egy levelet, és segítsen az álmom megvalósulásában. Az álmom az, hogy szeretnék eme asztal tervezőjével egy ping-pong partit játszani, természetesen az általa tervezett asztalon. A vesztes egy gépzsíros (copyright by puruttya) műfaszt kap a seggébe. Én nyerni fogok.
A végére hagytam életem legnagyobb talányát. Akárhányszor mentem el emellett az épület mellett, mindig gondolkodóba estem. Figyelem, a műnek két, erősen elkülönülő része van, és ezeket külön is kell elemezni, ezt az alkotó művész urak is így javasolnák.
Tehát nézzük először a leginkább szembeötlő motívumot: TÚRÓS MAKK. Elképzelem az alkotót, ahogy hónapokig mosatlan makkja által okozott elviselhetetlen fájdalmában a négy fal között, a padlón fetreng otthon. Magzatpózba húzódik, szeme könnybe lábad, keze görcsbe rándul. Egyszercsak megakad a szeme a festékszórón, és azonnal beugrik neki a mentőötlet. Könnyeitől alig látva botorkál le a lépcsőn, a lépcsőfordulókban olykor-olykor hasra is esve. Szerencsésen kijut az utcára, majd utolsó erejét is összeszedve, világgá sírja fájdalmát, mint egyfajta könyörgést (emberhez, Istenhez?). Nem lett volna egyszerűbb csak simán megmosni, de most komolyan?
Nézzük a mű második felét: LŐRINCZ EGY SZIKVIZES. Ki lehet ez a titokzatos Lőrincz? Vajon Tócóskerti lakos? És mi a baj a szikvizesekkel? Talán a művész irigy rájuk, mert majd ők öröklik a mennyek országát? Vagy ezt átvitt értelemben kell érteni, és vonatkozik minden üdítőitalt gyártó kisiparosra és palackozóüzemre? Vagy netán Mr. Túrós Makk írta ki ezt is, mert Lőrincz volt akkora bunkó, hogy nem adott neki szikvizet, mikor a legnagyobb szüksége lett volna rá? Vajon szikvízzel lehet egyáltalán túrós makkot mosni? Nagy rejtélyek tárháza ez a Tóci, kedves olvasó, és a legtöbb rejtély az is marad az idők végezetéig.
Remélem tetszett a képes beszámoló, és még finomabb képet kaptatok a Tóci szövevényekkel teli világából. Ígérem, lesz még kép, meg mindenféle nyalánkság. Addig is vigyázzatok, nehogy a Tóci környékére tévedjetek, mert menthetetlenül beszív, ottart, megfog. El nem enged. Soha.
