Az év ezerkilencszázkilencvenöt. A bátyám Szolnokon tanult tiszthelyettesképzőben, és a katonai bakancs mellé beszerzett egy fekete acélbetétest, majd nekem is lett egy, aztán beszerzett egy fekete vadászpilóta dzsekit, majd nekem is lett egy. Mint serdülőnek, nekem is elborult az agyam, egyszerre növesztettem a hajam hosszúra, miközben oldalt és hátul leborotváltam. Viszont így nem nyújtottam eléggé retardált látványt, úgyhogy nagyanyám hajfogó kendőit vastagabb csíkba hajtva fejem köré csavartam. Történt egyszer, hogy elkezdtem oldalt és hátul leborotválni hajamat, és közben az eldobható borotva éle elkopott. Sebaj, gondoltam, irány az éjjelnappali. Bakancs fel, dzseki fel, kendő fel. A nonstop felé igyekezvén egy kigyúrt vadállat magához rendelt, mellette gondolom Gyilkos névre keresztelt ölebe. "Helló, Te DACS-os vagy?" -kérdezte. "Dutsch-os? Nem..." - válaszoltam én. Elmenőben még kérdőre vont, mennyi az idő pontosan, én pedig megmondtam. Mint később kiderült, a DACS a Debreceni Anarchista Csoport rövidítése. Nos, én nem erre gondoltam. Azért kíváncsi lennék, ha véletlenül a DACS-ról, "dutsch"-ról más ugrik be, akkor kaptam volna pár maflást, esetleg kést a hátamba, vagy közelebbről is megismerkedhettem volna Gyilkos fogazatával? A Tócóskertben sosem lehet tudni, mire megy ki a Kérdezz - Felelek...

Akkori aktuális kinézetem miatt az iskolám igazgatóhelyettese is megrótt. Az irodában várakoztam, mikor belépett, és rámnézve így nyilatkozott: "Nnnna, miért hoztak be kis skinhead?". Én pedig elmondtam, hogy nem hoztak be, hanem a diáktanács delegált a tanári értekezletre. Az igazgatóhelyettesnek (Jenő) arcára fagyott a mosoly.

A kendő és a vadászpilóta dzseki elhagyása után pedig éppen egy skinhead sorozott gyomorszájon Tomi Szomorú koncerten kilencvenöt végén.

Konklúzió: DACS-osokat, skinhead-eket, ölebeket, Jenőt messzire elkerülni!