A Margit Téri I. sz. Általános Iskola a tanítás után meglehetősen kevés - semmilyen - alternatív programot kínál a "kulcsos" gyerekeknek - anno nekünk -. Néha én löktem a sárba a nálam alacsonyabb és jobb pofaszerkezettel rendelkező, lányoknak jobban tetsző osztálytársam (Márk, most már szülész-nőgyógyász, szóval az orvosi szaktudás területén Doctor House-függőként sem überelhetem, és ugyanez igaz a látott muflonok számát tekintve is), néha pedig engem dobtak le lépcsőkorlátról magasabbak (Szilárdok). Amit adtam, visszakaptam, amit kaptam, visszaadtam, ilyen szempontból a maga retardált módján igazságos a Tócóskert. Akadt pár kivétel, pl. Johnny, akivel verekedés nélkül is kijöttem, egyetlen esetet leszámítva, amikor a tesztoszteron túltengéstől feltüzelve "ki, ha én nem" alapon versenyeztünk osztályunk dühöngő bikája címért (Johnny felemelt és teljes erőből a padlóhoz vágott, ettől az időponttól származtathatóak gerincbántalmaim és kisebbrendűségi komplexusom, ergo alulmaradtam). Okítás után rendre felosontunk Johnnyhoz, és végigszemelgettük apja csemegékből és ritkaságokból, német gyöngyszemekből álló pornógyüjteményét, ACDC, Motörhead és Guns N Roses lemezeit, megnéztük, Johnny hogyan keni fel a beépített szekrényre kisöccsét, Sonkát. A paradicsomi állapotok a sex 'n rokkantroll tekintetében addig tartottak, amíg Johnny szülei el nem váltak. Ripszropsz eltűntek a válogatott hard core zenék és hard core pornók, legnagyobb döbbenetünkre. Nnna, akkor kezdtünk el gyújtogatni... Nem autókra és lakásokra kell gondolni, piromániánk lakókörnyezetünk enteriőr kiegészítőinek  (padló- és faliszőnyegek) felgyújtására, a fröccsöntőipar remekeinek (kólásflakonok) megolvasztására korlátozódott. Egyszer sikerült parázsporszívózás közben felgyújtani Johnnyék porzsákját, éktelen ordítozás közepette kellett szerény varrótudásom megvillantásával összefoltoznom azt. Orosztanárból gyorstalpalóval angoltanárrá átképzett, Albion nyelvét darabosan és erős szláv akcentussal beszélő oktatónkat (lánykori neve: Gazsó Lászlóné) meglehetősen serényen utáltuk, két ok miatt is: hülye volt és büdös. Nála talán csak süldőkorú és testű fia, a disznóemer (Pigman) riasztott minket jobban, ezért megolvasztottuk lakásuk csengőjét (sajnos megszólalt, kijött Pigman - "Faszomér' szórakoztok" felkiáltásai mentén gyorsan kereket oldottunk, menekülés közben sikerült befeszíteni postaládájukat, a zárszerkezetet ballagásig ereklyeként őrizgettem). Ugyan hol marad csínytevéseink mögött K.G. vetélytársunk attrakciója, aki a legrondább, elutasításoktól körülölelt leányzó, A.B.  táskájába cserebogárhalmot rejtett (A.B. kinyitván azt pofájába kapott egy nagy adag entomológiát)? Vízzel telt óvszerek ösztrogéntől gömbölyödésnek induló, nőnemű iskolatársaink elé történő dobása mellett tengettük mindennapjaink, mihaszna és gyönyörű tudatlanságban, a hőn óhajtott középfokú tanulmányok megkezdése, a gettótól való részleges eltávolodás, leheletnyi konszolidáció és némileg több nonkonformizmus elsajátítása előtt. Ó, boldog békeidők! Soha ne térjetek vissza...