Amikor kinézek az ablakon, három ugyanolyan ronda, silány, jellegtelen téglatestet látok, mint amilyenben én is élek. Házgyári műremek, a legnemesebb vasbetonból, ahol a derékszög valahol 88-89, 91 és 92 fok körül található.
Képzelj el egy várost, ahol mindenki ugyanolyan ruhában járkál, kortól függetlenül. Mindenkin ugyanolyan színű és anyagú cipő, nadrág vagy szoknya, blúz vagy pulóver. Mindenkinek egyszínű a haja és a szeme. Rémesen unalmas, senki se boldog. Pedig a nagy gondolkodók kiötölték: ha mindenki ugyanazt kapja, akkor mindenki nagyon boldog lesz!
A boldogság és az örömérzet már a lépcsőnél pofán csapja az embert, fölfelé menet a betontömbökbe foglalt földből kiáll egy-két gaz, virágot tízévente egyszer, ha látni benne. A központi bejárat középkori várakat meghazudtoló védelmi rendszerrel ellátott, acélpántokkal megerősített, de mindez mit sem ér, mert lábtörlővel kipeckelik, vagy egyszerűen elfelejtik bezárni. A postaládákon nem látni gravírozott névjegytáblát, egy-két igényesebb fémlemezre nyomtatott betűkből áll, a betűtípus kiválasztását odabízták a kulcsmásolóra, de már itt is megmutatkozik a lelemény: néhol elcsípni leukoplast-szalagra hanyagul odakanyarintott családneveket.
A proletár dimenziókapu (liftajtó) mögött feltárul egy másik univerzum, telistele megannyi színnel, szaggal, zajjal. Más világ ez, majdnem a másvilág... Liftbe vizelések miatt néha tócsába lépni, vagy reggel nyomorogni a már ekkor büdösödő, szeszszagot ontó házbeliekkel merő öröm, a kattogás mentén szövegcsokrok nőnek a vékony acéllemezre, többnyire "szopnék", "bazzeganyád", "dögöjj meg", "kurnék". Nagy ritkán felvésik a tömör és velős "geci" feliratot is nyelvújítóink (legalább ezt le tudják írni helyesen). "Menjünk inkább lépcsőn" - súgja oda a kifinomultabb ízlésvilágú leendő kedvesének, de sajnos a lépcsőfordulóban is elrejtettek pár feliratot (többnyire "PINA").
Második security checkpoint: a belső folyosókra nyíló ajtó. Acéllemezekkel megerősített, belülről neoszocialista függönnyel elsötétített (mintha égne a neoncső valaha...). Energiatakarékossági okokból kifolyólag az esetlegesen működő fény automatikusan kialszik 3-5 másodpercen belül (a házlakók többsége képtelen elsajátítani a felkapcsolás-lekapcsolás meglehetősen bonyolult, a motorikus funkciók összehangolt működését megkívánó műveletet).
A belső folyosókon nem szabad tűzveszélyes anyagokat tárolni, X évente egyszer ki is jön a tűzoltóság, és felhívja rá a figyelmet, ezt leszámítva a babakocsitól a centrifugán át a farostlemezekig minden megtalálható. Ami a lényeg: könnyen meggyulladjon, sokáig égjen!
Harmadik security checkpoint: a szeméttároló bejárata. Kiemelten fontos stratégiai gócpont, hiszen két folyosó között az átjárás itt kivitelezhető legkönnyebben. A Maginot-vonal védelme imbolygó lepkefing a tavaszi szélben ehhez képest, egyben megmutatja a besáncolt szomszédok bizalmi szintjét (mottó: "Ide át nem jössz, kurv'anyád basszájba!"). Nehéz is bízni abban, aki öt, tíz, tizenöt, esetleg húsz éve lakik pár méterrel mellettünk. Még véletlenül elemelne egy farostlemezt! A védelem nem okafogyott. A senki földjén demilitarizált zóna: a szemétledobó. A porzsákürítések nyomát ujjnyi vastag porlerakódás őrzi, itt-ott megszáradt ételmaradék. A legjobb, amikor ledobjuk a szemetet, és felettünk valaki pár másodperccel beelőz. Ilyenkor arcunkba kapjuk a jót. Lelkiismeretesebb szomszédok félévente egyszer felsöpörnek, ötévente egyszer felmosnak.
A villanyóraszekrény mellett hőn szeretett lakásunk bejárati ajtaja. Nem, nem tölgyfa. Préselt falemezekből ragasztották össze. Egyesek megerősítik ezt is több zárral (mintha nem lehetne az ellenkező oldalon simán befeszíteni...), fineszesebbek mindkét oldalon záródó acéllemezzel próbálkoznak (dicséretes megoldás). Egyszer sikerült saját lakásunk ajtaját egy mezei csavarhúzó igénybevételével befeszíteni és berúgni zárszerkezet és biztonsági lánc ellenére pár másodperc alatt, mindezt a tőszomszéd hunyorgó és csodálkozó pillantásai közepedte. Nos, igen. Hiába minden megerősítés, ha a betonba ágyazott ajtókeret sem tömör fából van, és nem csavarokkal rögzítették azt, hanem faszegekkel.
Ó, az a beltéri elegancia! Ó, az a moszkvai sikk! A nép legnagyobb vezérei, a nép legnagyobb költői (néha azért leérettségiztek) ezt így álmodták meg! Beépített szekrények tömkelegével! Őszintén: miért, why, warum, kyga? Mintha bármit is megtartanának a félcentis farostlemezek... Fél kiló ruha alatt meghajlanak... Ellenben a színválaszték kitűnő (tojásfehér, vagy már szürke - más nincs)! A beépített szekrényeket már beköltözéskor ajánlatos szétverni, legalább nyerni lehet 2-3 nm hasznos belteret.
Nem mindenkinek adatik meg a szeparált fürdőszoba és toalett. Ahol a kettő budifürdőben vagy fürdőbudiban ötvöződik, ott a több főből álló családok esetében (és valljuk be, egy ember ritkán alkot saját magával családot) rendszeres az alábbi párbeszéd: "Engedj már be! Befosok/Beszarok/Behúgyozom!"). A beköltözéskor trabantzöld vagy hupikék festést pár réteg minőségi festékkel el lehet tüntetni. Viszont a fürdőkád és a vécécsésze közé be kell ékelni egy mosógépet (régebbi időkben rendre nekirákkenrollozott a porcelánnak, jókora lyukat ütve belé). És a méretek! Gulliver nem érezte így magát a törpék országában! A fürdőkádban lehetetlen kinyújtózni, kereszben ki lehet esetleg nyitni egy fülest, vécén ülés közben előredőlsz törölni, bevered a fejed... És a csapok! Azok a csapok! Azok csöpögnek... Csere után is, mert kemény a víz, támad a vízkő. A negatívumok után meg kell említeni, hogy a panelbéli fürdőszoba pompázatos balesetek és halálesetek helyszíne! Itt kapnak a kicsúszó szappan után a kezek, itt roppannak a medencecsontok, itt csobbannak a vízbe hajszárítók! A felettünk lakó alkoholista nő a bolt előtt vásárolt szeszektől (mint utóbb kiderült: metilalkohol) elkábult aggyal itt vett utolsó fürdőt, három árvát hagyva maga után...
És a szobák! A legkülönfélébb variációk! Egy plusz egy fél, egy plusz két fél, két szobás! Legeslegjobb barátném több, mint húsz évet húzott le hat négyzetméteren. Az aranyszabály: ha egyszer berendezted, ne rendezd át! A legnemesebb anyagból kiöntött vasbetonba rendre beletörnek a fúrófejek, ha festeni-tapétázni szándékszik az ember egy nap a kaparás, egy nap a glettelés. És a csodálatos barna és bordó szőnyegek! Legvadabb hányásaim színvilágát idézik képzetembe...
A konyha: bármilyen bútort vásárolsz, a mosogatónál úgyis elkezd rothadni... Elhelyezésében egy szempont dominált: a szagok minden irányba hatékonyan tudjanak terjedni.
És a szigetelés! Nyáron meleg, télen hideg! Mindezt megfejelték a remek tájolással: az egyik oldalon délelőtt, a másik oldalon délután tűz be a nap, kánikulában a legnagyobb öröm! A gyári tartozék sárga sötétítő függönyöket beköltözéskor érdemes lecserélni. A felszerelt reluxa nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy fél életem félhomályban töltsem el, és kialakuljon rövidlátásom.
A modern építészet eme műremeke bővelkedik közösségi élményekben, mindezekről a későbbiekben esik szó.
