Nem hollywoodi akciófilmekben feltűnő gettóbeli bandák közötti leszámolás történt a Tócóskertben, az egykor volt hírek szerint "szerelmi dráma" állt a lövöldözés hátterében.
Az eseménylánc alapja a magyar valóság. Helyszín: tócóskerti totó-lottózó. Szereplők: az elkövető, harmincnyolc éves (ex)rendőr főhadnagy, aki a mendemondák szerint hobbiból járt le igazoltatni a környék utcáira, az ex-rendőr ex-élettársa, akivel már szakítottak, a totó-lottózó üzemeltetője, akivel az ex-rendőr ex-élettársa - talán - intim viszonyt folytatott, valamint egy fiatal gyerek, aki jóban-rosszban egyaránt megmártózott, igazi kalandkereső, életszerető hedonista.
A lövöldözést megelőző este az ex-fakabát együtt látta egykori párját és a totó-lottózó üzemeltetőjét. Fegyverét az utólagos rendőrségi nyilatkozatok alapján azért nem vonták be, mert nem idegrendszeri, hanem mozgásszervi panaszok miatt tartózkodott éppenséggel táppénzen.
Másnap a totó-lottózó üzemeltetőjének szóvá is tette, hogy mit látott, amikor megérkezett a ház elé egykori szeretője, aki összefutott a környéken lófráló fiatal sráccal (köze nem volt a "szerelmi háromszöghöz", ha egyáltalán volt ilyen). A táppénzen lévő, mozgásszervi problémákkal küzdő főhadnagy kilépett a lottózóból, és rövid szóváltás után szíven lőtte a sráct, a lövedék keresztülhatolt testén, és az egykori szerető vállába fúródott, aki ezt követően segítségért kiáltott, mire a rendőr fejbe lőtte. A lottózó üzemeltetőjére is leadott egy lövést, ezek után azonban a Parabellum csütörtököt mondott, így maradhatott az eseménynek egy túlélője, a lottózó üzemeltetője. A főhadnagy a lövöldözést követően saját magát is főbe lőtte, ehhez háromszor kellett meghúznia a ravaszt.
Történt mindez - emlékezetem szerint - a délutáni órákban, éppen akkor, amikor a "dolgozó nép" hazafelé tart a panelekbe.
Pár egykori munkatársam épp abban a házban lakott, ahol a fentiek történtek, vagy a közelben, a vétlen gyerek, akit elsőnek lőtt meg a gyilkos, pedig ismerősöm öccse volt, az apjuk pedig debreceni bíró. Nos, a bíró - itt mutatkozik meg az emberi nemesség - nyilatkozott nyakra-főre a bulvársajtónak, saját fia halálán nyerészkedett, ezt a tragédiát használva ki arra, hogy népszerűsűgét, ismertségét, talán pénztárcája tartalmát is növelje... Később - nem csak ezek hatására - ismerősöm le is cserélte az apjától kapott vezetéknevét egy saját maga választottra.
Ennyi a történet. Igen sokszor hangzott el az egykori híradásokban, meg ebben a blogbejegyzésben is a "rendőr", "ex-rendőr", "főhadnagy" kifejezés a lövéseket leadó gyilkos kapcsán, ami a rend őreire nézve pejoratív, de azt is meg kell említeni, hogy bármelyik testület vagy csoport tagjának megbomolhat az agya, idióták mindenhol vannak, a rendőri testület tagjai viszont a hatályos jogszabályok alapján tarthatnak fegyvert, a nagy többség pedig nem.
A para pedig besült, ebből arra lehet következtetni, hogy a normális, közrendet fenntartó rendőrök nem feltétlenül lőnek annyit, amennyit kellene, vagy nem tartják karban a lőfegyverüket (pl. mi van akkor, ha egy bankrabló túszokat ejt, és akkor sül be a szolgálati fegyver).
Valamint a vétlen keveredik ki rosszul a helyzetből. A fiatal srácnak, aki az első golyót kapta, baráti-ismerősi kapcsolaton kívül nem sok köze volt a hölgyhöz tudtommal, az "apja" viselkedésétől pedig egyenesen felfordul a gyomrom, és ő egy bíró, aki a jogszabályok alapján ítélkezik mások fölött.
Szerencse, hogy a lövedékek nem kaptak gellert, vagy más szerencsétlen éppen akkor nem járt arra, és nem hagyta ott a fogát.
Ha ezek után lakást szeretnél vásárolni a környéken, fontold jól meg!
