Megfordult a fejemben, hogy újoncként az első post-omat afféle bemutatkozás félének szánom,
aztán gyorsan átgondoltam és rájöttem, hogy ezen oldal sokkal magasztosabb dolgokkal
hivatott foglalkozni, mint szerény személyem, így eltekintenék jelen esetben ettől, hisz a
szoci-beton házak árnyékában apró porszemek vagyunk mindannyian,
kik itt éljük mindennapjainkat, így rögtön - in medias res - inkább mással folytatnám...
Azaz, egy kicsit mégsem mással; 13.-án betöltöttem a 27.(!!!) évemet.
Hogy ez sok e vagy épp kevés, az relatív. Azt szoktam mondani, az aktuális életkort mindig az
dönti el, hogy hány éves a lány, akivel épp beszélgetünk, hisz ilyenkor - valljuk meg -
kitolód(hat)nak a határok pozitiv-nagativ irányban.
Hogy miért fontos a 27? - egyáltalán nem úgy fontos, ahogy átlagemberként fontos lehetne,
nem... ez egy másfajta megközelítést igényel; ugyanis ha azt mondom:
a 27 masszívan keserves évemből, 25-öt a Tócóskert üres üvegekkel teli parkjaiban,
megviselt terein, tele 'grefózott' lépcsőházaiban töltöttem, akkor azt hiszem - e mellett még
ezekben az oly embert próbáló időkben sem lehet szó nélkül elmenni.
Most eltekintenék a kronológiától, de mozgalmas kis gyermek, kamasz és fél-felnőtt évek voltak,
ezt nem lehet elvitatni.
Nade: tényleg nem ön-reklám akar lenni ez a kis iromány, csak fontosnak tartottam elmondani,
hogy a majdani írásaimat, melyek mind-mind a vállaimat nyomó verejtékes tócóskerti évekből
fognak gyökerezni, Én is, akárcsak társaim, az abszolút hiteles, nyers tényfeltárás oltárán
kívánom létrehozni, kendőzetlen társadalmi "humán-pornográf" módon,
levetkőztetve a telepet ízeire és zamatára;
Én sem mondhatok egyebet, mint amit már oly borongósan Winston barátom is megfogalmazott:
"Nem ígérhetek mást csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket!"
(remek; mégiscsak bemutatkozás-ízűre sikerült ez a post. Nézzétek el nekem... :)
raptile