Tudom, volt már szó róla nem egyszer, hogy a Tóci ilyen-meg olyan ótvar hely, hogy itt még a víz is kemény és már homokozólapáttal is ölnek; tény: vannak elég furcsa formák, történnek az átlagember számára megbotránkoztató események, ezt nem is vitatom, de Én azért alátámasztanám egy történettel azt, hogy itt sem minden nap kerül az a bizonyos 'pofon', az arra érdemes 'arcra'...
A pár éve - Velem és 2 barátommal - történt eset kiindulópontja, egy lakásbetörés.
Ok, -kérdezhetitek-, és akkor mi van?! Ez mindennapos;
Hipp-hopp, itt aztán tényleg hamar gazdát cserélnek a dolgok, mire befut SÜN-ékhez a bejelentés a Tóciból, a szajré már a harmadik gazdájánál, ha nem a negyediknél pihen...
Néha fennakad a rostán egy-két balek, de többnyire (gumi)bottal ütik azt a bizonyos nyomot.
Na, de kérdezem Én: mi van, ha szerénységemre vadásznak, Én viszont akárhogy erőltetem az agyamat, sehogysem esik a lábaim elé, tudatom porosodó polcáról, az a kis emlék-szösszenet, ahogy hónom alatt egy EUROKÜXMÜX déjvédéj lejátszóval, meg netán némi rézfukszal mászok kifelé egy felfeszített ablakon. Talán azért nem, mert soha nem volt stílusom ablakból ki és/vagy be mászkálni, ódivatú gyerek vagyok, megelégszem az ajtóval, ha van... ha meg nincs, oda meg nyílván nem megyek be, mert nem kenyerem a Batman-style, tornaórán is csak a foci létezett Nekem anno., meghát a mai napig csak annyit sportolok, amíg lesétálok az autóig; ez nálam elvek kérdése...
Azonban egyszer nagyon belefutottunk a tutiba', pedig egyáltalán nem feszegettük a határokat aznap; egy egyszerű kocsikázásnak indult az este (szigorúan csak a Tócóskertben), beszélgetősre vettük a figurát;
Unaloműzés képpen kiszáltunk itt-ott egy cigire, elment az este, és ennyi... Mindenki szépen haza.
Eltelt pár nap, amikor is csörgött a mobilom, egyik esti kocsikázós barátom, volt, hogy nemrég hazaérve egy 'csinos' kis idézés várta, miszerint, ugyanmár, fáradjunk be a szervekhez egy tartalmas kis beszélgetésre XY számú szobát keressünk, ekkor és ekkor...
Namondom! Ez bizonyára érdekes lesz, nosza - sok újat már nem tudnak rámrakni, ver az élet vagy 20 éve, ettől lejjebb csak akkor van, ha felajánlják, hogy legyek Én is rendőr.
Fogalmunk nem volt a kacifántosan fogalmazott levél értelméről, ugyanis a tényfeltárásnak csúnyán híjján maradt, a világon semmi nem derült ki, csak hogy menni kell...
És mint tudjuk, ha menni kell, hát...
Megvártuk a jeles napot, autóba be, és irány a Budai Ézsaiás u.
Nem tagadom, nem vagyok egy félős emberke, sosem voltam, mindig azt mondom, jöjjön aminek kell - azt is mondhatnám, Tócisan laza vagyok, de amit T barátom 'eljátszott', az még engem is meglepett - amikor érte mentünk, hogy felvegyük és eleget tegyünk kötelességünknek, miszerint meetingre menjünk a helyi "rendőrpalotába", egészen egyszerűen elaludt, és sem telefonra, sem a dallamos kaputelefonra nem reagált emberhez méltóan;
Az idő telt, mi meg szokás szerint késésben voltunk, mostmár miatta is.
Nem volt mit tenni, elindultunk nélküle, lesz ami lesz - max. kimentjük valahogy...
Meg is érkeztünk kisvártatva a 'helyszínre' (mi sz_r ez a rendőri nyelvezet) és fel irányítottak a levélben szereplő folyasóra, ahol két nem túl szimpatikus, ámde igen ideges emberke rohangált fel-alá, és a nevünket kiabálták. Mondtuk mi hogy: "- Jelen", ahogy az iskolában megtanították, de nem mentett már meg minket a jólnevelt és választékos: "- Bocsánat a késésért..." - sem, úgyhogy kisípolnám, milyen szavak 'kísértek be' minket a kihallgató szobára, aminek ajtajára a "Betörési alosztály" táblát csavarozták fel értő kezek.
Ennél a pontnál - nem tagadom - némi para azért felkúszott a gerincemen, de továbbra sem emlékeztem, hogy bármi ténykedésem fedné az ajtón szereplő kategóriát, így helyet foglaltam a kényelmetlen székben, és vártam a tényeket.
Zanzásítva, hogy ne untassak senkit, annyi volt a történet, hogy épp egy cigi rövidségű megállásunknál a Tóciban, pont olyan ház elé sikerült parkolnunk, amit még aznap éjjel felnyomtak, minket meg a rendszám alapján bedobott valami unatkozó nyugdíjas, aki - gondolom - az esti Andaxin után nem tudott aludni és hús-vér térfigyelő kamerának álcázva magát, jó honpolgár lévén: "bázzegakiazutcánéppenvanazvóóót" felkiáltással lejegyzetelt minket. (ha helyzet van, minden rozzant perizerevő-nyugdíjas sasszem lesz - ezt tanuljuk meg!)
Benn nem kellett adnom a hülyét, hamar láthatták, hogy velünk nem javítják majd a statisztikát, így csupán egy délelőttel lettünk szegényebbek, ellenben némi tapasztalattal gazdagabbak, miszerint:
Ha a Tóciban este megállsz, beszélgetsz, többen vagytok, rágyújtasz, anyukádat/barátnődet várod vagy bármit csinálsz, de fiatal vagy, akkor potenciális elkövetője leszel... Bárminek!!!
Kész, ezen nincs is mit beszélni, ez a Tócós, ne akard megérteni a "miért?!"-eket.
Lenyúlcsány Feri is megmondta: "- ..el lehet menni innen!" (ja, ezt nem erre mondta, sorry!)
Konklúzió: itt éjjel folyamatosan legyél mozgásban, az kevésbé tesz gyanússá, esetleg hordj: "Attól még nem vagyok betörő, hogy éjjel járok haza" feliratú pólót - vagy ha a telepen mégis törvénytelen dologra vetemedsz, feltétlenül fizetsd le Jancsi bácsit és Juliska nénit; (megfigyelők kiiktatása - sarkalatos pont)
Áldozatok vagyunk?! - nem hinném... de senki sem válogathatja meg, hogy hová is 'dobja le a gólya' ...
Amúgy is,T haverom járt a legjobban: átaludta ezt az egész felesleges cirkuszt :)
...köszönöm a figyelmet: ez ismét egy személyes történet volt a város legnagyobb lakótelepéről!
