Ahogy egy korábbi bejegyzésben említettem, a Tóciból mindenki menekül. Van, aki az öngyilkosságot látja megfelelő lehetőségnek, van, aki mást. Mai bejegyzésem is egy ilyen (ál)menekülési lehetőségről szól.
Mi is az az MLM? Multi Level Marketing, amit magyarul kb. annyinak lehetne fordítani, hogy Átbaszunk Ahol Tudunk. Tipikus képviselője az Amway, erről szerintem mindenki hallott, aki a '90-es években már öntudatánál volt (értsd: megért egy bizonyos életkort, tehát nem kisgyerek volt). Annyit kell tudni az egészről, hogy meg kell venni egy csomó szart, pl. konyhai tisztítószereket, majd azzal kell házalni (értsd: elüldözni magad mellől az összes barátodat). Természetesen nem csak termékekre "kell" költeni, hanem mindenféle idióta oktatóvideókra, kezdőkészletekre, amik bizony nem kis pénzt kóstálnak.
Legkorábbi emlékem erről valahova általános iskolába vezet, mikor is egyik osztálytársam, akivel viszonylag jóban voltam, titokzatoskodva annyit mondott nekem, hogy küldjem át szüleimet aznap este hozzájuk. Természetesen azon kérdésemre, hogy miért, annyi volt a válasz hogy majd meglátják. Szüleim el is mentek, majd egy bő 2 óra múlva jöttek is vissza. Ekkor hallottam először az Amway szót, és szerencsére akkor (még) nem fertőzte meg családomat.
Teltek-múltak az évek, és egyszercsak anyámat megtalálta egy rég látott "barát" aki éppen ebben utazott. Akkorra már anyám tudta hogy ez miről szól, és vagy ő volt gyengébb pillanatában, mint évekkel azelőtt, vagy ez a "család barátja" bírt jobb rábeszélőképességgel mint az évekkel ezelőtti delikvens, de tény, hogy anyám belevágott. Szögezzünk le valamit: a termékek nem voltak nagyon rosszak, de sokkarta drágábbak voltak, mint rendes bolti megfelelőik, annyival pedig nem voltak jobbak hogy ez megérje. A recept egyszerű volt: vegyél meg egy rakás szart, és tukmáld rá a haverjaidra, kockáztatva ezzel a barátságotokat. Tiszta főnyeremény, mi? Na de ennyivel nem úszta meg ám a paraszt, ó dehogy. Mindenféle gyűlésre kellett járni, ahol felfokozott pátosz kíséretében "karizmatikus" egyéniségek magyarázták el a tócóskerti plebsnek, hogy ők épp a boldogság kapuja előtt állnak, és hogy gondolkozzanak azon, mit fognak tenni a mérhetetlenül sok pénzzel, amit keresni fognak. Bugyik nedvesedtek be, szájak nyálasodtak meg a szavak hallattán. Módfelett nevetséges volt az egész: meg lett mondva az embereknek, hogy tegyenek úgy, mint egy nagy család, vagyis smúzoljanak egymással, mert ők bizony kiválasztottak. Úgy is tettek az emberek: mindenféle vadidegennel olyan dolgokat beszéltek meg, olyan bizalmasan kezdtek közeledni egymáshoz, ami a szervezet nélkül elképzelhetetlen volt. Gyerekként kibaszott kínos volt: számomra unszimpatikus, sokszor teljesen ismeretlen emberek (köztük a család "barátja") tolták a saját képüket az enyémbe, és hogylétem felől érdeklődtek, mintha bármit is számítana nekik ez az egész. Számomra ez a gusztustalan smúzolás volt az egészben a legvisszataszítóbb, egyszerűen undorodtam attól a sok művigyortól, az érdektelen hogyvagyoktól. Azonban az agymosás nem ért véget a gyűléseken: mindenkinek kötelező volt megvásárolnia a kezdőkészletet, amiben oktatóvideók és mindenféle faszságok voltak. A videók szörnyűek voltak. Egy rakás műsikeres, menő menedzsernek kikiáltott külföldi bájgúnár mondta el kb. ugyanazt, ami a magyar megfelelőik a gyűléseken. Olyannyira visszataszító stílusban tették ezt, hogy nekem 10 perc után kifordult a belem tőle, és tesómékkal még röhögni se tettük be a VHS lejátszóba, mert egyszerűen még viccnek is csapnivaló volt az egész. A leghihetetlenebb azonban az egészben az, hogy amit ezek az MLM-esek kitaláltak, múködött: mindenki vette a termékeiket mint a cukrot, sőt, az emberek szeánszokat tartottak, és terjesztették a kórt. A kór pedig úgy terjedt a Tóciban mint máshol a malária. Nem csoda, hiszen tudjuk, hogy a Tóciban rengeteg a paraszt és a félművelt, vagy az olyan, aki egyszerűen csak menekülni akar onnan egy jobb világba.
Egyeseket olyannyira meghülyítettek, hogy az egész életüket eköré építették. Csak ilyen termékeket használtak, nem mulasztották el egyetlen baráti (!) beszélgetésben sem megemlíteni a termékeket. Sőt, ha családi kiruccanásra támadt kedvük, azonnal szóltak még 1-2 MLM-es "kollégának" akik persze akkor is csatlakoztak, ha semmi kedvük nem volt hozzá, hiszen milyen dolog már az, hogy a "család" nem tart össze. Ez azért volt nevetséges, mert az MLM-en kívül semmi nem tartotta össze őket, de mégis úgy tettek, mintha megannyi közös érdeklődési körük lett volna. Külsőségekben nem volt hiány, ez tény. Egyesek még a rendes munkájukkal is felhagytak emiatt, de nem ez volt a jellemző. Mindig is megvetéssel gondoltam azokra, akik a magánéletüket valamilyen munkahelyi (vagy jelen esetben munkahelynek csúfolt) szabályozás és eszmerendszer köré rendezik, ezáltal ölvén meg az egyéni szabadságot, és gondolkodást.
Persze, arról nem szólt a fáma, hogy hányan mentek ebbe tönkre, mert bizony, ilyen is volt. Az egész egy kibaszott nagy pszichológiai gépezet, és direkt azokra az emberekre szállt rá, akik vagy élethelyzetüknek, vagy természetüknek köszönhetően nem látnak a színfalak mögé, és elhiszik, hogy himihumi, munkának csúfolt tevékenységgel pénzt lehet csinálni. Sikerpéldával persze nem szűkölködtek: hogy-hogynem, minden gyűlésre betoppant valaki, akinek borzalmasan bejött az élet az MLM hatására, és a kis panelházat lecserélte egy hatalmas, kertes családi házra. Ez persze sokaknak újult erőt adott akkor, amikor már épp ki akartak szállni. Na persze, hiszen balekok nélkül nem ment volna az egész.
Nem szégyellem, az én családomat is bepalizták egy időre, de elég hamar rájött anyám, hogy ez egy baromság, és onnantól kezdve átállt önellátásra, vagyis eladni már nem akart, de saját használatra venni még igen. Megjegyzem, ugyanígy tett a nagy többség is, mert egymásnak bevallani ciki lett volna, hogy ezeket a termékeket nem olyan könnyű eladni, sőt, ilyet mondani egyenesen istenkáromlás volt arrafelé. Úgyhogy inkább szépen kussban, jó Amway-katonához híven mindenki vásárolgatott, de szigorúan csak otthoni használatra.
Hogy tombol-e még a láz idehaza, arról fogalmam sincs. Tény, hogy manapság nem hallok semmit sem erről a cégről. Viszont amikor a Hit Gyülekezetét látom a TV-ben, vagy a szcientológusokról olvasok, meglepő hasonlóságokat vélek felfedezni az MLM-esek, és az ő módszereik között. A pszichológiai módszerekkel történő meghülyítés manapság is működik, és az emberek pénzét könnyebb elvenni, mint azt elsőre gondolnád.
UI: Érdekes tény, hogy a Szcientológiai Egyház és az Amway alapítása között csupán 7 év különbség van. És hát honnan máshonnan származna ez a két istenverése, mint a mesés Ámerikából. No mindegy, ezt a témát nem itt fogom kivesézni, a Tócóskert Blog keretei nem ehhez mértek.